Az SPD pártkongresszusa a nagykoalíció mellett

Kis többséggel 362 – 279 szavazati aránnyal a koalíciós tárgyalások megkezdése mellett döntött a német szociáldemokrata párt (SPS) kongresszusa vasárnap Bonnban. A koalíciós megállapodást – a gyenge támogatottság miatt – nagyon nehéz lesz tető alá hozni, de egyelőre elhárult a megismételt választás veszélye, amit mind az SPD, mind a CDU-CSU szeretett volna elkerülni. Ez egyelőre jó hír Németországnak és jó hír Európának. Nem jó hír Orbán Viktornak.

Nemcsak Németországnak, Európának is győzelem

A szenvedélyes vita után megszületett döntés azt is jelenti, hogy egyelőre Martin Schulz maradhat a párt elnöke, aki jelezte a koalíciós tárgyalások elleni állásfoglalás elfogadása esetén fontolóra veszi a lemondását. A szoros eredmény végül Schulz győzelme is, de valójában sokkal nagyobb győzelem ez Európa és Németország számára, mert a tavaly szeptemberi választások óta Európa vezető nagyhatalmának, az EU-t mozgásban és életben tartó gazdasági óriásnak csak új parlamentje, de erre alapozott kormánya nem volt. Ez különösen éreztette hatását az Európai Unió ügyeinek stagnálásában, abban, hogy egyelőre az ígéretek szintjén marat a német kancellár Angela Merkel és a francia elnök Emmanuel Macron terve az EU megreformálásáról és új pályára állításáról.

Az ismert forgatókönyv értelmében az SPD és a CDU-CSU még a héten tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy nyélbe üssék a nagykoalíciós kormányzáshoz szükséges koalíciós megállapodást, amelynek alapjait – ugyancsak hosszas tárgyalási sorozat eredményeként – a felek már papírra vetették. Most azonban a részleteket kell kidolgozni és itt komoly vitákra lehet számítani, mert az SPD a kongresszuson is – a jól láthatóvá vált belső nyomás okán – számos kérdésben többet akar majd elérni, mint amennyi az eddigi megállapodásból következne. A párt vezetése – főleg az ifjú szocialisták miatt – kényszerhelyzetbe került, hogy többet ültessen át a koalíciós kormányzásba az SPD baloldali elveiből, mint a korábbi időszakban, és Martin Schulznak a nem túl erős támogatásért is meg kellett ígérnie, hogy egyes kérdésekben keményebb lesz, mint eddig bármikor.

Garancia, hogy nem lesz jobboldali fordulat

A szociáldemokraták előtt a CDU és a CSU erre felhatalmazott vezető szervei már áldásukat adták a nagykoalíció létrehozására, de nyilván a két szövetséges is a saját elképzeléseit szeretné megvalósítani a leendő kormányban, azaz nem igen áll szándékukban engedni a szocialista nyomásnak. Itt főleg a CDU-nál is gyengébb választási eredményt elért CSU makacsságára lehet számítani, de valamennyi tárgyalófélnek erőt és elvi elkötelezettséget kell demonstrálnia kifelé, mivel mind a három nagy néppártnak igen megtépázta a nimbuszát a tavaly szeptemberi választás, ahol főleg jobbról érte komoly kihívás a CDU-CSU pártszövetséget, de az SDP-től is a populista szélsőséges pártok hódították el a választókat. A leendő nagykoalíció garancia lehet arra, hogy – legalább négy évig – Németországban nem történhet olyan jobboldali fordulat, mint Ausztriában, ahol az Osztrák Néppárt (ÖFP) oldalán kormányzó erő lett egy szélsőséges jobboldali párt, az Osztrák Szabadság Párt (VPÖ).

Az SPD kongresszusán nem sok hiányzott ahhoz, hogy zátonyra fusson a nagykoalíció ügye. A legnagyobb veszélyt a párt ifjúsági szervezete (Juso) jelentette, amelynek vezetője Kevin Kühnert keményen és következetesen érvelt a nagykoalícióban való részvétel ellen. Érveinek lényege az volt, hogy az SPD támogatottsága drámai visszaesésének alapvető oka a nagykoalícióban való részvétel. Ezért veszített a párt baloldali jellegéből és másodhegedűssé degradálódott a CDU-CSU mögött. A párt megerősítése és a gyökereihez, alapelveihez való visszatérés érdekében ágált a nagykoalíció elutasítása mellett. Ellenfelei viszont azt hangsúlyozták, köztük a szakszervezetek képviselői is, hogy kormányon a párt többet tud tenni a német dolgozókért, mint önkéntes ellenzékbe vonulva. Úgy vélték, hogy az SPD megerősítését és megújítását nem csak ellenzéki pártként lehet megvalósítani, sőt a tapasztalatok szerint, amikor a szocialisták nem voltak kormányzó pozícióban általában csökkent a társadalmi támogatottságuk.

Merkel negyedszer lesz kancellár

Az SPD kongresszusának döntése tehát megnyitotta az utat a német nagykoalíciós kormány létrehozása előtt Angela Merkel vezetésével, akinek – ha sikerül nyélbe ütni a koalíciós megállapodást – ez a harmadik nagykoalíciós kormánya lesz és negyedik alkalommal lehet Németország kancellárja. Nagy valószínűséggel ez lesz az utolsó ilyen szerepvállalása, de az biztos, hogy személye pozitív impulzust fog adni az Európai Unió továbbfejlesztéséhez. Az irányítása alatt megszokott mérsékelt, megfontolt német nemzetközi szerepvállalás felértékelődött Donald Trump elnökké választása után és jelentős stabilizációs tényezővé lépett elő, amelynek nyomatékot ad a német gazdaság folyamatos szárnyalása. A nagykoalíciós új német vezetéstől a magyar kormány semmi jóra nem számíthat, főleg akkor, ha Martin Schulz az SPD elnökeként komoly szerepet vállal a majdani kabinetben. Schulz már az Európai Parlament elnökeként sem palástolta ellenszenvét Orbán Viktorral és annak politikai irányvonalával szemben.