Az SZFE-foglalók visszautasították a törvénytelen „kuratórium” fenyegető ajánlatát, ultimátumát. Megrendítő mind kitartásuk, mind elvhűségük, és bámulatra méltó kreativitásuk, szellemességük.
Merre tovább?
Ám magatartásuk válaszút elé állítja a társadalom velük szimpatizáló részét: hajlandó-e végre komolyan megmozdulni?
Kérdezi a művészeket, az egyetemeket, a szakszervezeteket, a civil szervezeteket és a pártokon felülemelkedni tudó ellenzéket, a társadalom elégedetlen, szabadságában, emberségében pofátlanul korlátozott vagy egyenesen semmibe vett részét: támogattok-e..?
Amit eddig csináltak, a maga természetességében is hősies. Nem mondhatni, hogy nem kaptak támogatást, itthonról és külföldről is. Ám a Döbrögi természetű hatalmat ez nem érdekli: többre van tehát szükség. Olyan támogatásra, olyan kiállásra, amelyet nem lehet nem tudomásul venni.
Ma sajtótájékoztatón közölték döntésüket, aztán elénekelték emblematikus dalukat. Nem kértek, nem kérdeztek semmit. Magatartásuk azonban kérdez minket, és nem mondhatjuk, nem hazudhatjuk, hogy a kérdést nem hallottuk meg.
Válaszolunk-e, s ha igen, mit? Magunk dönthetünk arról, érdemlünk-e jobb sorsot, vagy sem. A hallgatók öntudatosak – hát mi öntudatra ébredünk-e?