Kerítésen innen
Pós Péter: Balog Zolán lelkészi hivatásra méltatlan, elvtelen kiszolgálóként megbízható apparatcsik
Az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetségének közleménye szubjektív mérleget készített a megmérhetetlenné tett kormánytevékenységről, és a jövőről.
Harcos, de minek?
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége kemény hangú közleményben adta közre véleményét, múlt- és jövőév értékelését Magyarország helyzetéről.
„Magyarország kormánya harcos, eltökélt nemzetvédelemről papol az Európa más nemzeteit pusztulásba vezető nemzetáruló állami és EU-s vezetőkkel szemben, miközben saját nemzetét legfontosabb életfeltételei tekintetében árulja el annak otthonában. Olyan ez, mint a birtokvédelem a birtokon élő, de útban lévők kútjainak mérgezése közben.”
Pós Péter elnök vezette szervezet minden tekintetben alkalmatlannak tartja a mindenminiszteri rangra emelt Balog Zoltánt.
„Egyetlen emberre, egy lelkészi hivatásra méltatlan, felelős miniszteri tevékenységre teljesen alkalmatlan, de elvtelen kiszolgálóként megbízható (adott esetben a bűnbak szerepére is kiválóan alkalmas) apparatcsikra terhelték a kormányzat legfontosabb ágait: az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát, a család- és ifjúságvédelmet, a szociális ügyeket, a sportot, no meg egymással ötletszerűen összetákolva még az egyházi, kisebbségi és civil kapcsolatok ügyeit is.”
A kimódolt döntés
Orbán Viktor feltehetően százszor átgondolt választása alapján Balog lelkészminiszter bizonyult a legrátermettebbnek arra, hogy az életünk legfontosabb területeit uralja:
„A mindent kezében tartó miniszterelnök által megbízott lelkész-miniszter Magyarország népessége legfontosabb ügyeinek formális kezelőjeként az Emberi Erőforrások Minisztériumának nevezett hivatalban motoszkálhat egy az embereket is leginkább gazdasági erőforrásként számba vevő főszámadó lelkiségével.”
Mindennek következménye – a közleményben leírtak alapján, hogy
„Nem csoda, hogy a magyar nép már a teljes politikára egyre inkább halmozottan allergiássá válva, szorongva, levegőért kapkodva gondol arra, hogy a több mint negyedszázados csalódássorozat után, jövőre mi jöhet még.”
A gyűlöletkeltés
mértékével kapcsolatban így fogalmaznak:
„A gyűlöletkeltés mértéke arányos a Kormány illetve pártjai közérdeket sértő, pusztán a hatalmuk minden áron való bebetonozására törekvő tevékenységének sikeres leleplezésével.”
A változás szükségessége nem kétséges, a módszeréről így vélekednek:
„A csak hatalmi önérdekükkel törődő, tevékenységüket mindig ebből a szempontból szervező erőktől csak kivételes esetben lehet demokratikus úton megszabadulni, miután túlhatalmukat politikai visszaélésekkel, korrupcióval, a média túlnyomó részének megszerzésével, annak hatalmi eszközzé aljasításával, és az azon keresztül folytatott gyűlöletkeltéssel bebetonozták.”
Menekültveszély, mint önös érdek
A vesszőparipaként ismételt migránsveszélyt kizárólag az önös politikai érdek túlozza el:
„A Kormány a leglényegesebb belső társadalmi problémák elfedése céljából aránytalan mértékűvé torzította a valós migrációs veszélyhelyzetet, és a tisztességtelen eszköz még hatékonyabb kihasználása érdekében a közös külső ellenség képzésével megpróbálja egy akolba terelni a sokféle értékrendű népességet.
Közben a diktátorképzők „kenyeret és cirkuszt a népnek” tanítása szerint gátlástalanul próbálja a népet korrumpálni, és a választások előtti szavazathalászat maximálása érdekében, a gondos beetetés jól kiszámított időszakában, odalöki a közpénzek további magánzsebekbe tömése szempontjából busásan megtérülő mértékű (a megcélzott választói körök szerint kiporciózott arányú) koncot.”
Végül az ellenzék hiátusairól írnak:
„Az ellenzéki pártok többségének elképesztő bénasága, a múltjuktól való indokolt mértékű elszakadásra, a hatalom túlkapásainak alkalmas kezelésére képtelensége, és eszköztelensége miatt a kormánypártok kényelmes helyzetben vannak. Elég az „oszd meg és uralkodj” elvet követniük, és a kezükben lévő médiában mindig az éppen legveszélyesebbnek tűnő ellenfelük lejáratására felhasználni annak potenciális szövetségeseit. Az ellenzék megszólalási lehetőségét ugyanis a hatalom kénye-kedve szerint adagolhatja.”
Kérdéssel zárják közleményüket, amire nekünk kell megadni a választ:
„Tovább tűrjük, hogy hazánkat ismét a fortélyos félelem igazgassa? Másként, mint korábban, de talán még megalázóbban, a mindennapjainkat is hazudozásra vagy elgyávuló hallgatásra kényszerítően mocsokba züllessze a közéletet? Vagy merünk változtatni?”
Szerző
