Beindult Köves Slomó újabb hadoszlopa, ezúttal hírportál köntösben

A Köves Slomó által vezetett EMIH-hez kötődő oldal önmeghatározásából: „a Neokohn nem kötődik pártokhoz, vagy politikai oldalakhoz. Lapunk a zsidó közösség értékeinek talaján álló, azt megerősíteni kívánó hírportál – és természetesen nem csak zsidó olvasókra számít.” 

Célkeresztben a Mérce

Az új portál – gondolom az általa meghirdetett tolerancia jegyében – teljes pályás támadást indított a kormánykritikus Mérce ellen, méghozzá előhúzva az antiszemita kártyát is, teszik ezt ők, akiket – mint már írtuk –  az a Köves rabbi hívott életre, aki még Schmidt Máriával, a nem éppen filoszemita, zsidóbarát történésszel is hajlandó együttműködni, mert „van az a pénz”.

A Köves Slomó – Schmidt Mária duó közös produkciója: a Sorsok Háza

A nyíltan szélsőbaloldali Mérce.hu szerzői az utóbbi időben egyfajta megmondóemberi szerepre jelentkeztek antiszemitizmus-ügyben. Mindez különösen szórakoztató, hiszen a Tett és Védelem Alapítvány elemzései szerint (itt, itt és itt) jelenleg Magyarország egyik legantiszemitább portálja az övék: újságíróik neveztek már fasisztának izraeli katonákat, illetve terroristáknak és etnikai tisztogatóknak izraeli miniszterelnököket, de még a nyíltan antiszemita Jeremy Corbynt is védelmükbe vették. Hangzik a Neochon erőteljes felütése.

Nehogy az elfogultság hibájába essünk, lássuk mit ír Corbynról a Wikipédia:

„A Munkáspárt balszárnyához tartozik. Pártvezetői megválasztása után azt mondta, a briteknek „elegük van az igazságtalanságból és az egyenlőtlenségből”.Vehemensen ellenezte az iraki háborút. Híve a nukleáris leszerelésnek. Prominens alakja az Amnesty Internationalnek, és felemelte szavát Augusto Pinochet bíróság elé állításáért. Corbyn híve Írország és Észak-Írország egyesítésének”

Persze, lehet az is, hogy az újonnan alakult, mára már egyértelműen és bizonyítottan kormánypárti oldalt az zavarja, hogy Cobyn úgy is, mint az angol Munkáspárt vezetője, az MSZP kampánynyitó kongresszusára küldött videóban azt mondta: „Orbán Viktor politikáját le kell győzni” és ezt az üzenetet a Mérce is ismertette.

Jöhet a Mérce

A cikk lelkes szerzője, amikor úgy érzi, már kellően orientálta olvasóját, egy hirtelen fordulattal rákanyarodik második témájára, a Mércére. Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy ebben a passzusban megpróbálja a támadott szerzőt azzal negligálni, hogy szerinte nem igazán ismert, pedig ő maga sem tartozik a különösen agyonolvasott  nevek közé.

„A Mérce szerzője felhívja a figyelmet tanulmányában a korábban publikált releváns szakirodalomra, példának okáért Szíjártó Imre magas színvonalú publikációjára, melyből olyasféle kulisszatitkokat tudhatunk meg, miszerint Orbán Viktor „fehér gyermekekkel kívánja teleszületni a Kárpát-medencét”. Noha nem teljesen világos, hogy milyen gyermekeknek kéne születniük Magyarországon (fekete? sárga? lila?), lépjünk túl a szakirodalmi hivatkozásokon, és tekintsünk a publicisztika lényegére.”

Szerintünk a „fehér gyerek” metafora sem érthetetlenebb, mint Orbán Viktor egykor oly sikeres dakota mondásai.

Kitekintő buktatókkal

Miután a szerző maga is elismeri, hogy például Németországban, sem Franciaországban 2012 óta nem lehet tudni, hogy milyen háttérrel rendelkeznek az antiszemita támadások elkövetői, de azért ő vádaskodik. Nos, kétségtelen, hogy az antiszemita támadások jelentős része vallási alapú, ez a két vallás közötti háború okán nem is lehet kétséges, de, hogy ez miért csapódik le  – legalábbis a szerző szerint – éppen a Mércénél, az azért „nem kicsit”  érthetetlen.

Végezetül, csak hogy tudjuk, mihez tartani magunkat, még migráncsozik kicsit, majd így fejezi be cikkét:

„S mit ad Isten, Európában gyakran a muszlim elkövetők ütik a zsidókat, nem pedig fordítva. Nem kívánom elhallgatni a jobboldali támadók eseteit, de erre kéne valamilyen releváns választ adni — ám egyelőre csak a tények dagadó erekkel történő tagadását és a bárki számára elérhető adatok elhallgatását látjuk. A Mérce filoszemita kampányát érdemes annak helyén kezelni: egy szélsőbaloldali, fanatikusan Izrael-ellenes lap próbál tetszelegni a zsidó olvasóknak, ám a művelet során éppen csak egyvalakinek nem vették figyelembe a véleményét — a zsidóknak.”

A nagyon hosszú és szerteágazó írással nem futotta többre, mint egy itt-ott megbicsakló, nem túl színvonalas összeesküvéselmélet ácsolására.