Van-e joga Bencsik András világnézeti kaméleonnak, bárkit lehazaárulózni?

Mert világnézetemet nem úgy váltogattam az elmúlt évtizedekben, mint más az alsógatyáját. Mert még abban az átkosban sem az ifjúság internacionalista neveléséről írtam, mint az akkori népszabis pártrovatnál buzgólkodó tollnok Bencsik András.

Ellensége nemes cselekedeteknek

Aztán évekkel később Göncz Árpád köztársasági elnököt sem én neveztem a rendszerváltás árulójának. És az Alkotmány utcában sem én tapsikoltam, fülig érő szájjal vigyorogva a kopaszok bandája által elkövetett akció miatt.És nem én ávósoztam le egy kézlegyintéssel a Pedagógus Szakszervezetek elnökének édesapját, de még néhai zseniális nevettetőnket, Hofit sem én tituláltam a díszmagyart földhöz vágó hájas disznónak.

Nem én neveztem büdös szájú proliknak a Kerényi által megrendelt festmények kritizálóit és nem én mondtam azt a lovagkeresztes ötös párttagkönyvesről, hogy „… kiváló ember, nagyszerű publicista, olyan médiaszemélyiség, aki bár néha egyeseket irritáló módon, ki tudja és ki meri mondani azt, amit a legtöbb ember gondol. Bayer Zsoltot pár bukott világnézetébe bele ragadt ember most megtámadta, ez azonban szánalmas lépés volt.”

Ámulj világ, bámulj nap, a világ új Sámsont kap!

A közönséges és csaló

De nem is én büdös proli kurváztam, és nem is én proletármédia kápóztam illiberális hazafisággal fűtötten, habonyizált lelkivilágom kitárulkozásával. Nem rólam terjesztették hogy a Magyar Gárda alapítója voltam és élettársammal terveztettem meg oroszlános egyenruhájukat.

És azt a rémhírt sem velem kapcsolatban terjesztették, hogy egy forintért a kormánypárt a fiam nevére íratott egy értékes Andrássy úti ingatlant, ahová cégeim is be lettek jegyezve. Egy szónak is száz a vége, a nemzet szélkakasa nem én voltam, nem én vagyok és nem is én leszek!

Lazább témákat érintően

Azt sem én mondtam, hogy a mai Magyarországon egy félmilliós helikopterezést minden középosztálybeli ember ki tudna fizetni, és arról sem én beszéltem, hogy Habony Árpád a nemzet lelkiségét gyógyította meg azzal, amikor kezdeményezte, hogy a koronát 2000-ben áthelyezzék a parlamentbe.

 Valamint azt sem én állítottam, hogy a kereskedelmi tévék az alsó, a legértéktelenebb népréteget szolgálják ki, a köztelevíziót pedig a legértékesebb réteg, a véleményformálók nézik, ezért vannak azok kevesebben.

És most következzék a lényeg.

Bencsik András felfogása szerint a felsoroltak miatt nem ő, hanem én lettem hazaáruló, mert ilyeneket írok róla, de leginkább azért árultam el nemzetemet, mert baromságnak tartom a „StopSorost”, létrehozóival együtt!

Így aztán nem ő, hanem én lettem mára hazaáruló! Azt pedig, hogy valójában ki az majd eldönti az olvasó, meg a történelem. A végére kérdésként már csak az marad, ennek a nemzeti szélkakas szellemi honvédőnek, van-e erkölcsi alapja arra, hogy világnézeti kaméleonként bárkit lehazaárulózzon?