Blogbazár
Bonyolult dolog ez a népakarat…remény csak ott van, ahol gondolkodnak az emberek!
Ha jól értem, a nagyon okos megmondóemberek egy szélsőjobbtól szélsőbalig terjedő egységet tartanának ildomosnak az Orbán kormány leváltására, és ebben a meglévő ellenzéki pártoknak kellene egyezségre jutniuk, mondván, hogy ezt akarja a nép.
Bonyolult dolog ez a népakarat...
Bizton mondhatom, kicsit ismerem a történelmet, hát vannak kételyeim. Nem, nem csupán azért, mert az ország erősen jobbra, szélsőjobbra tolódik, hanem mert úgy vélem, ez a folyamat egyelőre megállíthatatlan. Legalábbis abban az esetben mindenképp, ha folytatódik a pártok közti torzsalkodás, és az átlagpolgárok egy része csupán azt érzékeli, hogy őt pont leszarják, mert csak a maguk koncáért virítanak a politikusok, miközben egy kanál vízben is megfojtanák egymást.
Szlogenekkel, kirakattal, már nem lehet megetetni sokakat.
Ezért tartom kizártnak, hogy hosszabb távon életképes legyen egy olyan tömörülés, ahol világnézetileg teljesen más beállítódású emberek vannak. Mint látható volt, erre a választás előtt sem voltak képesek a pártok, mert a kudarcba fúlt alkukról, a taktikázásokról, több szó esett a nyilvánosság előtt, mint arról, mi az, ami közös érdek. Ezt se a tömegen, se az értelmiségen ne kérjék számon. Hovatovább a sok tízezer ember elemi felháborodását se használják önmaguk szerecsenmosdatására. És akkor már nem is említem, hogy az ellenzéki pártpolitikusok közül leginkább azok estek áldozatul, akik talán a legtöbbet dolgoztak az elmúlt 4 vagy 8 évben.
Ha pár évvel ezelőtt,
amikor először felmerült annak gondolata, hogy legyen valódi összefogás, hajlandóak lettek volna a pártok egy hangyányit elgondolkodni rajta, és alázattal tenni érte, akkor nem állnánk most egy lélektani polgárháború küszöbén. Amúgy meg nem gondolnám, hogy a Jobbik keblére vonja majd mondjuk a szocikat, hogy együtt váltsanak Fidesz kormányt. De ha mégis, akkor majd a skorpió megeszi az ikreket reggelire.
A közelmúlt történései tehát felkiáltó jelek számomra.
Egy végtelenül mocskos, lélektelen kampány után pontosan az történt, amire számítottam április 8-án. Aztán 6 nappal később is. A végletekbe szédült a nemzet.
Örvendezők és szomorúak között a gyűlölet a fal. Ezt a falat milliók és milliók közt hogyan lehet áttörni? S vajon áttörhetik-e azok, akik már megszülték rég a saját ellenségképüket?
Manapság a beszélgetéseink is úgy kezdődnek, hogy ki mennyire utálja ezt vagy azt. Mert X, Y, Z is megmondta, hogy ilyen vagy olyan. Röpködnek a gyalázkodó jelzők, s kapásból hazaáruló, agymosott lesz az, aki csak kérdez.
A kiskorúsítást gyakorolják a politikai kiváltságosok az állampolgárokon. Abba kellene hagyni sürgősen, mert ezt már eléggé megszenvedte és megszenvedi az ország.
Csak annyit mondhatok hát Barátaim, hogy jelen helyzetben senkinek sem szabad lemondani az önálló gondolkodás jogáról. Mert remény csak ott van, ahol gondolkodnak az emberek.
Szerző
