Blogbazár
Magyar György: „Börtönbiznisz”: az állami média kérdez, de a válaszomra már nem kíváncsi
Véget kell vetni az úgynevezett „börtönbiznisznek”, ezért a továbbiakban az állam nem fizet kártalanítást a bűnözőknek a szerintük rossz börtönkörülmények miatt – jelentette ki több kormányzati tényező. Ezzel kapcsolatban az ügyvédi irodámat is hírbe hozták, miközben mindenkinek alkotmányos joga, hogy valós – vagy akár vélt – jogsérelme okán jogi képviseletet vegyen igénybe. Mi a fogva tartottak ügyeiben is csak azt tettük, amit a magyar törvények – illetve nemzetközi egyezmények – alapján meg kell tennünk.
Az elmúlt napokban több kormányzati politikus is kijelentette:
véget kell vetni az úgynevezett „börtönbiznisznek”, ezért a továbbiakban a magyar állam nem fog kártalanítást fizetni a bűnözőknek a szerintük rossz börtönkörülmények miatt. A kifizetéseket a kormányhoz közeli médiumokban megjelent információ szerint máris felfüggesztették, és ez Európa Tanácsban, valamint az Európai Parlamentben vitatnák meg, egyáltalán járhat-e kártérítés bármilyen okból is bűnözőknek.
Egyébként az Európa Tanácsnak természetesen semmi köze az Európai Unióhoz, illetve az Európai Parlamenthez. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az előbbi szervezet égisze alatt működik, és sorozatosan marasztalta el Magyarországot, mert a hazai börtönök egy részében az elítélteket a kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát kimerítő körülmények között tartják fogva. Vagyis: a magyar állam rendszerszinten sérti meg az emberi jogok európai egyezményének rendelkezéseit.
Mindezzel kapcsolatban az M1 hírterületi kiemelt szerkesztő-riportere, Németi Noémi írásban tette fel nekem a következő kérdéseket:
- Megerősíti-e, hogy irodája vállalt a Magyar Nemzet cikkében is szereplő, börtönviseltek által indított ügyeket a magyar állammal szemben?
- Ha igen, hány ilyen ügy volt eddig?
- Mekkora sikerdíjjal dolgozott az iroda ezekben az esetekben?
- Mekkora volt a legnagyobb kártérítés, amit ilyen ügyekben el tudtak érni?
Miután a válaszomat figyelmen kívül hagyták,
most azt teljes terjedelmében közzéteszem a blogomon, hiszen a kormányhoz közeli sajtóban esély sincs a „hivatalostól” eltérő álláspontom ismertetésére. Minderről egyébként már korábban is írtunk, és abból kiderül: 2017 óta az elítélteknek a kifogásolható börtönkörülmények miatt csak a büntetés-végrehajtás honlapjáról letölthető formanyomtatványt kell kitölteniük, és ahhoz nincs szükségük ügyvédre, s a panaszról a büntetés-végrehajtási bíró peren kívüli eljárásban dönt.
Tisztelt Németi Noémi!
Köszönöm megtisztelő megkeresését. Jelenleg nem tartózkodom Magyarországon, de jövő héttől kezdődően bármikor szívesen állok Szerkesztő Asszony rendelkezésére, de kizárólag élő műsorban, illetőleg kifejezetten úgy nyilatkozom, hogy lenti közleményem teljes, szerkesztés nélküli közzétételéhez járulok csak hozzá, annak szerkesztett formában történő közzétételét megtiltom!
Az ön feltett kérdéssekkel kapcsolatban a Magyar Nemzet által közölteket tudom megerősíteni az alábbiak szerint: az ügyvédi tevékenység egy bizalmi viszony ügyfél és ügyvéd között, amelyet a hatályos jogszabályok által elismert és védett ügyvédi titok jogintézménye biztosít. Sem ügyvédi irodámnak, sem nekem nincs felhatalmazásom arra, hogy a feltett kérdések bármelyikére válaszoljak, ugyanis azok ügyvédi titkot érintenek.
Megítélésem szerint a hivatkozott cikkben, valamint az ön által feltett kérdések által érintett témában az objektív és tárgyilagos tájékoztatás érdekében elengedhetetlen néhány, gyakorló jogászi körökben evidenciának számító, ám a széles közvélemény, egyes sajtóorgánumok és – nyilatkozataik alapján tájékozatlannak tűnő – egyes politikai szereplők által kevésbé ismert körülményre.
Magyarország – korábbi közjogi nevén: Magyar Köztársaság
– az 1993. évi XXXI. törvénnyel hirdette ki és tette a magyar jogrendszer részévé az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezményt és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet [a továbbiakban: Római Egyezmény].
A Római Egyezmény egy olyan nemzetközi szerződés,
amelyben a részes államok a második világháború borzalmain, emberi tragédiáin és az egész emberiséget érintő pusztításain megrendülve elhatározták és alapvető emberiességi célkitűzésként rögzítették, hogy önmagukkal és egymással szembeni legfőbb kötelezettségükké teszik az alapvető és elidegeníthetetlen emberi jogok tiszteletben tartását és érvényesítését – minden körülmények között. A részes államok e szerződést azt felismerve hozták létre, hogy az emberiség és az egyetemes emberi faj fennmaradásának és létezésének alapvető feltétele a béke és egymás emberi minőségének és méltóságának elismerése és tiszteletben tartása.
A szerződést létrehozó államok célkitűzései a mai társadalmi és gazdasági viszonyok között talán avíttnak tűnhetnek, de a holokauszt és egyéb emberiesség elleni bűncselekmények ismeretében kifejezetten szükséges jogi dokumentumot alkottak, amely mára a fejlett, civilizált társadalmi fejlődés és együttélés alapvető motorjává és zsinórmértékévé vált. A Római Egyezmény jelentősége elvitathatatlan, hiszen az embert, mint fizikai lényt és individuumot megillető jogokat rögzít. Az emberi jogok érvényesítésének fontossága mindenki számára egyformán fontos és garanciális jelentőségű. Az emberi jogok deklarálásának lényege, hogy semmilyen eljárásban, soha ne lehessen megkérdőjelezni senki emberi minőségét.
Magyarország a rendszerváltás után csatlakozott önként a Római Egyezményhez,
mint nemzetközi szerződéshez, s vállalta annak célkitűzéseit és ismerte el az abban foglalt emberi jogokat és kötelezettséget az abban foglaltak teljesítésére. Magyarország ezzel elismerte, hogy a Római Egyezményben foglalt emberi jogok megilletik saját állampolgárait és egyetemlegesen minden embert.
A Római Egyezményt az Európa Tanács hozta létre, amely nemzetközi szervezetnek semmi köze nincsen az Európai Unióhoz vagy az annak szerveként működő Európai Tanácshoz, illetőleg az Európai Unió Tanácsához. A Római Egyezményben rögzített emberi jogok megsértése esetén – a szerződésben részes államok polgárai – az Emberi Jogok Európai Bíróságához [a továbbiakban: EJEB] fordulhatnak jogorvoslatért, amely a nemzetek fölött működő, szupranacionális bíróság.A Római Egyezmény alapvető emberi jogként rögzíti, hogy senkit nem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Ennek az alapvető emberi jognak a folyamatos megsértése miatt az EJEB előtt Magyarország, mint az egyezményben önként részes állam ellen több per volt folyamatban. Helytálló az az információ, hogy ilyen eljárás tömegesen indult Magyarországgal szemben. ügyvédi irodám ilyen ügytípusból többet is ellátott, de a Magyar Nemzet cikkének az a burkolt sugalmazása nem felel meg a valóságnak, hogy ezen ügyek többségét látta volna el.
Az EJEB 2016 novemberében az ilyen eljárásokat felfüggesztette, és az egyezmény alapján Magyarország, mint a szerződésben részes tagállam feladatává tette, hogy dolgozzon ki hatékony jogorvoslati metódust saját belső jogrendszere keretein belül.
Ennek Magyarország eleget is tett,
és az Országgyűlés a 2016. CX. törvénnyel megalkotta azokat a jogszabályokat, amelyek jelenleg is lehetővé teszik az elítéltek számára az elhelyezési körülményeik miatti kártalanítási igényeik érvényesítését. A magyar jogalkotó a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényben helyezte el ezeket a szabályokat.
Mindezekből a lényeg az, hogy nincsen ma már olyan „peres” eljárás,
amelyben a magyar állam peres fél, illetőleg pervesztes lenne, hiszen a 2016-ban megalkotott és a magyar Országgyűlés által elfogadott jogszabályok alapján olyan kártalanítási eljárások vannak csak folyamatban, amelyek egyrészt nemperes eljárások, másrészt amelyekben az illetékes magyar büntetés-végrehajtási bíró rendelkezik az elítéltek kártalanítási igényeiről a magyar jogszabályi feltételek alapján. Ezek az eljárások azonban nem a magyar állam ellen folynak, hiszen éppen a magyar állam felhatalmazása alapján az Országgyűlés által elfogadott magyar törvény biztosítja a fogva tartottak számára a lehetőséget, hogy panasszal éljenek a fogva tartás körülményei miatt.
Igen fontos megjegyezni,
hogy ilyen eljárások sem lehetnének folyamatban, ha a magyar kormány teljesíti azt a Pintér Sándor belügyminiszter által is bejelentett börtönépítési-felújítási programot, amely megoldotta volna az elítéltek kulturált és civilizált elhelyezését. A magyar állam ráadásul e program meghirdetésekor – még az új vagy átalakított intézmények hiányában – előre gondoskodott a leendő büntetés-végrehajtási állomány kiképzéséről, természetesen közpénzből, akik a beígért intézmények megépítésének elmaradása okán végül leszerelni kényszerültek, így az a közpénz is elveszett, amelyet ezen szakmai állomány kiképzésére fordítottak.
Az elítéltek kártalanítási igényeivel kapcsolatban
a miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatóján elhangzottak miatt a napokban ismételten kialakuló társadalmi vitában éppen az sikkad el, hogy olyan eljárásokat kifogásol a kormányfő, amelyeket a választópolgárok felhatalmazása alapján megalakult magyar Országgyűlés törvényi szintű jogszabályban alkotott meg 2016. évben, és amelyeket egyebekben el lehetne kerülni, ha a kormány teljesítené korábbi, új büntetés-végrehajtási intézmények megépítésére vonatkozó vállalásait. A társadalom számára a valódi, közép-hosszútávú anyagi hátrányt álláspontom szerint éppen ez, vagyis a kormány mulasztása okozza.
A Római Egyezmény vagy az EJEB tekintélyének és jelentőségének negligálása pedig hasonlóan káros a magyar társadalom számára. Álláspontom szerint a magyar társadalom egészére nézve hátrányos minden olyan nyilatkozat és intézkedés, amely alkalmas lehet arra, hogy a Magyarország demokratikus jogállami működésébe vetett bizalmat rombolja.
Az Európai Parlament csütörtökön elfogadta azt az állásfoglalást,
ami a magyar és lengyel jogállamiság védelméért folytatott hetes cikk szerinti eljárásban konkrét lépéseket sürget, és kimondja, hogy romlott a helyzet a két országban az eljárás megindítása óta.
A miniszterelnök bírósági eljárásokkal kapcsolatos nyilatkozatai megítélésem szerint alkalmasak a magyarországi jogállami működés hitelének lerontására és a Magyarországgal szembeni nemzetközi eljárások folytatására, hiszen a végrehajtó hatalom igazságszolgáltatásba történő önkényes beavatkozásának lehetőségét vetítik előre.
Nem a bírókat, nem az ügyvédeket és nem is az elítélteket kell felelősségre vonni
azért, ha a magyar Országgyűlés által elfogadott jogszabályokat megfelelően, a jogszabályok céljai szerint alkalmazzák. Abban azonban a kormánynak lehet felelőssége, ha nem törekszik a jogszabályok maradéktalan betartására és betartatására.
Amennyiben a kormány bármilyen akadályát képezi a jogerős bírósági ítéletek teljesítésének, vagy végrehajtásának, akkor ez újabb EJEB előtti eljárásokat vonhat maga után a magyar állammal szemben.
Szerző
