Minden családban van egy Lujza néni. Akkor is, ha Lajos bácsinak hívják. Ez a néni-bácsi előszeretettel talál hibát mindenben, amit a família ifjabb tagjai tesznek. Szemtelenek, önállósodnak, tiszteletlenek, a hülye telefonjaikat nyomogatják és vihorásznak, amikor ő századjára kiokítaná őket az élet rendjéről. Neveletlen banda.

“Bezzeg az én időmben”

– hangzik el tőle naponta százszor. Nem is a korát viseli nehezen – a családban sokan idősebbek vagyunk nála. Az háborítja fel, hogy nem tartják megfellebbezhetetlen tekintélynek. A Fideszből az önkormányzati választások kihozták a rejtőzködő Lujza nénit.  Észrevette, hogy a harmincon aluliak jelentős csoportjaiban fogytán áll a népszerűsége. Erről természetesen csakis azok a rémes fiatalok tehetnek, hiszen az axióma az, hogy a kormánynak mindig igaza van.

“Meg kell nevelni az új politikai generációt!”

– adja ki a jelszót a CÖF és a Békemenetek egyik jeles alakja.

Igazság szerint már vártam

Az óra lassan körbejárt. Voltak már bűnbakok a csaló rokkantnyugdíjasok (némely lógós még a lábát is képes volt levágatni), a filozófusok, a romkocsmázók, a brüsszeli bürokraták, a civil szervezetek, a pazarló kórházigazgatók, Soros, a liberálisok, a baloldaliak, a zöldek, Károlyi, a migránsok és simogatóik, Gyurcsány, a szinglik, a multik, az import görögdinnye, a 68-asok, Tavares és Sargentini, a (zaklató) színházak, Greta Thunberg, a lábukat lógató akadémikusok, a hanyatló Nyugat, a gender, a Petőfi Irodalmi Múzeum, Harry Potter, a mindenféle hisztizők (ld. klímahiszti és hiszti az isztambuli egyezmény körül), a melegek, a bírók. Régi-új ötletként legutóbb a cigányok, majd pont ők nem.

Most jönnek a fiatalok

Ahhoz túl sokan vannak, hogy csak úgy ukmukkfukk nekik lehessen rontani. Nem vált be, amikor Bayer Zsolt korábban ezzel próbálkozott akár Nagy Blankánál („kretén, barom állat, ócska kis proli”), akár a Várban bérelt lakása előtt demonstráló momentumos diákoknál („beszédhibás, izzadó tenyerű kis köcsög, seggfejek, retkes prolik”). Ezzel valahogy nem sikerült igazán az ifjabb nemzedék rokonszenvét elnyerni. Hiába, nagyon el vannak kényeztetve.

Így aztán differenciáltabb megközelítésre volt szükség, de sürgősen

A Fidesz elsőbbsége a fiataloknál látványosan inogni kezdett. Az egyetemistáknál már el is vesztette azt: a Momentum beelőzte. 30 alatt a biztos pártválasztóknak már csak a negyede szavazna a kormánypártra. Ha a pártokat külön-külön nézzük, ez még mindig az első hely, na de ha az ellenzéket együtt?!

Már közhelynek számít, hogy a bezárkózás kultúráját a fiatalok között eleve nehezebb meghonosítani – ők már a (ha másképp nem, akkor az informatika segítségével) átjárható határok gyermekei. A nyelvi korlátok is kevésbé kötik őket, tetszik-nem tetszik, de az instagram, a mémek, piktogramok képi nyelve körükben szinte egyenrangú a verbális kifejezésmóddal. Nehéz elképzelni, hogy egy Kövér László, Németh Szilárd vagy Semjén Zsolt átütő hatást gyakoroljon rájuk. Persze, a hozzám hasonlók sem tudnának, de az ellenzék sokféleségének a nehézségek mellett előnye is van: a sokszínűségbe beleférnek az erre alkalmas személyek, szervezetek és főleg gondolatok is. Míg a monolittá fegyelmezett Fidesz az elmeszesedett csontjaival, dzsentris, kisúri tempóival, avítt nosztalgiáival egyelőre hiába próbálkozott ezzel.

Most megkésve, lázas tempóban keresik a hangot az elvesztett nemzedék visszahódításához

Van, aki atyai: az érett ember bölcsességével lesajnálja – lényegében lehülyézi – a „tájékozatlan”, „tapasztalatlan” ifjakat.

„Felülnek az olcsó demagógiának”

– csóválja fejét a Sajtóklub vendége. Mások az erkölcsi felháborodás, a sértett ártatlanság hangján dörögnek a hálátlanokra.

„Szégyen, amit műveltek… ha nem Orbán Viktor lenne a miniszterelnökünk”,

akkor „az irigylésre méltó életetek” egyből odalenne – prédikál a 888.

A jobboldali sajtó fenegyereke apokaliptikus jövővel fenyeget: a teljes Nyugatnak annyi, az új generáció egyszerre híve „a beteg, torz, deviáns individualizmusnak” és a „neokommunista egyenlősdinek”. Szerintem ez már a vég, a fiatalok a vesztünkre törnek, „fiam Brutus” ledöfi Caesart, Lear királyt elárulják a lányai, Goriot apót szégyellik gyermekei.

Ám egy kormánypárt nem sírdogálhat sokáig

Először is kirakatba állítottak néhány fiatal, szép, (pláne női!) kádert. A 22 éves államtitkárhelyettes megejtő őszinteséggel nyilatkozza:

„Mi, fiatalok nem akarunk feltétlenül asztalt borogatni, egyszerűen csak azt kérjük, hogy adjanak még több széket az asztalnál!”

Ha kortársai mégis borogatnának, még mindig elővehető a leszalámizás, az egymásnak ugrasztás módszere. Vannak a henye, városi ficsúrok és kékharisnyák, a

„nagyszájú liberálisok”,

és vannak a derék, egyszerű fiatalok – simogatja meg utóbbiak fejét a 888.

„Ti nem semmittevő megmondó emberek akartok lenni, hatszáz bölcsészdiplomával!”

Lesz még itt Levente, Turul Szövetség, Keresztény Munkásifjak Szövetsége, Attila Bajtársi Egyesület. Jobb a régi mintákhoz nyúlni, ha már a Fidelitas nem váltotta be a reményeket.
Tanulságos látvány. Ahogy egy újságíró fogalmazott: a Fiatal Demokraták Szövetsége számára a legnagyobb veszély épp a fiatal demokraták. Az igaziak.

(A cikk eredetileg a Népszavában jelent meg, amit a szerző külön a Városi Kurírnak írt bevezetőjével és a mindkettőjük hozzájárulásával közlünk.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét