Bruck András: Száz év vagány – A Nyugat pénzén a Kelet zsarnoksága – ez Orbán egyetlen újítása

Kimerítő és lélekölő örökös erkölcsi felháborodásban élni. Már szinte magadat utálod miatta, nem azokat, akik okozzák. A másik lehetőség: nem beszélni arról, ami foglalkoztat, ami felháborít, egyszóval arról, amiben élsz.

Találkozol valakivel és úgy teszel, mintha süket és vak lennél,

esetleg értelmi fogyatékos – ezt itt valóban sokan művelik mesterfokon. Mások, a profik, életművet teremtenek az alkalmazkodásból, szellemi gubbasztásból. Kivéve, ha valamilyen díjról van szó – ösztön lenne ez náluk? -, akkor egyszeriben felélednek a tetszhalálból, máris látják a dolgok színét és visszáját. De igazad van, valóban nem szólhat „róluk” az életed, mert akkor becsavarodsz még mielőtt rákot kapnál. Márpedig azt kár lenne kihagynod. Hát nem nagyszerű erőpróba hónapokat várni egy CT-vizsgálatra? Az élet iskolája, türelemre nevel. Mint a Micimackóban a folyók: Minek sietni, egyszer úgyis odaérünk. Valóban, a temetők megvárnak.

A legkevésbé se volt temetői hangulat a miniszterelnök vasárnapi évértékelőjén

A lényege egy mondatban:

„Az utolsó tíz évünk volt a legsikeresebb tíz az elmúlt száz év magyar történetében”.

Hozzá méltóan ezúttal is szerényen hallgatott arról, hogy ezt neki köszönhetjük, és hogy eközben ő maga elszegényedett. Friss vagyonnyilatkozatában a „Megtakarítások” rubrikában tavaly még 1.3 millió forint állt, az idén ez már üres volt. Minden fillérét felélte, szegény. Ajándékot nem kapott, autója, befektetése, gazdasági érdekeltsége nincs. Úgy van, csak a Soros zsoldjában állók terjesztik, hogy az a 400 milliárdot kitevő pár cucc, az utolsó szállodabejáratig az övé és nem a felcsúti szomszédjáé. Mindenki más látja, hogy őt csak az ország, a nép sorsa érdekli. Szinte enni nincs ideje.

Igaza van Orbánnak, az évértékelő nem önostorozásra való

Jól tette, hogy nem beszélt például az EU-pénzekről. Arról, hogy mit csinált vele, az embereivel együtt hova tüntetett el tíz év alatt úgy 30-35 milliárd eurót, irgalmatlanul sok pénzt. Hol vannak az ország jövőjét megalapozó beruházások? A sportlétesítmények nem azok. Az kidobott pénz, mintha gyártottak volna kétmillió lyukas lavórt. Amúgy, ha akár az összes aranyérmet mi nyernénk, akkor mi lenne? Attól itt a győzteseken kívül hány embernek lenne jobb az élete? Ezzel szemben Magyarország most egy harmadosztályú összeszerelő üzem, amitől viszont nagyon sok minden a lehetségesnél és a szükségesnél sokkal rosszabb. Muszáj lenne innen elmozdulni, de se szándék, se elképzelés. A Nyugat pénzén a Kelet zsarnoksága – ez Orbán egyetlen újítása. Egyedül ehhez ért, ehhez viszont nagyon. Márpedig a világ helyrebillentése, a helyes arányok visszaállítása nélkül megállíthatatlanul tovább fog hanyatlani itt minden.

Jól teszed, ha menekülsz a valóság elől

Valóban megterhelő folyton íjként megfeszített erkölccsel létezni, azon töprengeni, hogy egy beteglelkű ember száz évre esélytelenné teszi az országot. Szóval, ha találkozol valakivel, csak hallgass. Minek hoznád a tudomására, hogy egy diplomás kommunista vagy, aki ráadásul a melegeket és menekülteket se gyűlöli. Egy kis éheztetés a határnál pedig igazán belefér. A mi népünk talán nem szenvedett eleget? Mondogasd csak magadnak, hogy úgysem tehetsz semmit. De még jobb, ha azt mondod, nem érdekel, akkor legalább őszinte vagy. Tudom, nem vagyok egészen igazságos. Én is ismerek olyanokat, akiket, ha kirúgnak, hiszen a rendszer ádázul büntet is, a gyerekei sínylik meg. De annyit legalább, hogy igenis van okod a félelemre, csak elmondhatsz annak, aki még mindig nem lát át az értelme sűrű ködén. Vagy ez is reménytelen? Az ilyen akkor kap majd csak észbe, amikor a szomszédja a liftben a fülébe súgja, hogy a házuk előtt hajnalban megállt egy fekete színű autó, és a harmadikról elvitték azt a nagyszájú alakot, aki még a lakógyűlésen sem fogta be a száját?

Ebben a „legsikeresebb évtizedben” az amúgy is szánalmas nyugdíjak reálértéke már most gyors ütemben csökken, a nyugdíjasok fele, harmada csontot rág

Az oktatás lehetne a kiút, annak a fontosságát lehetetlen eltúlozni: olyan lesz holnap az ország, amilyen ma a tanterem. De ezt Orbán is tudja, az emberei ezért nyomják egyre lejjebb az oktatás színvonalát, minden szinten szűkítik a hozzáférés lehetőségét. Állítólag világszínvonalú felsőoktatás a céljuk – a pénzt és az egyetemi autonómiát viszont elvették. Az egyetemeken is síri a csend, már ott is teljes az alávetettség. És mivel az elnyomók szemében mindenki és minden ellenség, legfőképp maga az ember, az életedről is döntöttek; a legsúlyosabb, az életet közvetlenül fenyegető betegségekben – daganatok, szív, keringés, emésztőrendszer – valósággal hullanak a magyarok. Ezekben az EU átlagának sokszorosa itthon a halálozási arány. Az egykori sorstársak, a csehek, lengyelek és szlovákok is intelligensebbek és emberségesebbek. Pedig ott sem csupa fair-play díjas politikus ül a miniszterelnöki székben, de azért egyik sem bűntudatot, együttérzést nem ismerő szociopata. Még az elnyomott ember is sok mindent elvisel, ha meghagynak neki egy kis biztonságérzetet, és ezek erről is ravaszul gondoskodtak. Boldogan patkolsz el a helyi kórházban, csak a portás ne legyen „migráns”.

A hazai költségvetés a miniszterelnök magánkasszája:

arra és annyit vesz ki belőle, amennyit akar. Tízmilliótól tízmilliárdig mint egy eltörött főnyomócsőből ömlik ki és tűnik el a pénzünk, a beruházások nem elhanyagolható része közpénzből megvalósuló magánérdeket szolgál. Eheti hír, de száz és száz hasonló van, hogy az állam kilencmillió euróért wellnessközpontot vásárol Szlovéniában. Az állam? Milyen jogon, milyen alapon? Ugyan kik fognak ott ellazulni? Na és Székely Lovas Akadémiát alapítani Csíkszentsimonban, és ott patkolókovácsokat, lovászokat képezni, mire jó? Persze, szavazatvásárlásra, de akkor már miért nem valamilyen e századi, a nemzetközi élvonalat megcélzó beruházással? Ahogy a magyar kulturális élet új komisszárjának, a Székelyudvarhelyen született Demeter Szilárdnak a nyilatkozatait olvasom, most éppen arról, hogy mi teszi a magyar írót magyarrá (az, ha nem adják ki külföldön), úgy látom, a székely atyafiakra is ráférne a lópatkolásnál valamivel frissebb impulzus. Csakhogy az Orbán fejéből is hiányzik. Ezért nem bírta elviselni a CEU-t, ezért zárat be, tesz tönkre mindent, ahol gondolatot sejt. Korlátolt, kisszerű vágyak, semmit nem tűr el, ami több nála, és ehhez meg is találja mindenhova az alkalmas embereket. A hatalmát nevezhetjük lényegében korlátlannak – épp most készül fulladásig húzni a hurkot az önkormányzatok és Budapest nyaka körül -, a jövőtlenség és kilátástalanság meg közben lassan maga alá temeti az országot.

Forrás