Kerítésen innen
Buszsofőr Budaőrs-Tatabánya útvonalon 2 óra teltével: aki jobban tudja az utat, jöjjön előre….
Szürreális utazásban volt részük hétfőn a Tatabánya-Budaörs vonalon kényszer-boszozóknak, ahol a személyvonatok helyett három hónapon keresztül pótlóbuszok hivatottak szállítani az utasokat. Kíváncsian várjuk Lázár János építési és közlekedési miniszter elmés megjegyzéseit az alábbiak elolvasása kapcsán!
Szürreális utazásban volt részük hétfőn a Tatabánya-Budaörs vonalon kényszer-boszozóknak, ahol a személyvonatok helyett három hónapon keresztül pótlóbuszok hivatottak szállítani az utasokat. Kíváncsian várjuk Lázár János építési és közlekedési miniszter elmés megjegyzéseit az alábbiak elolvasása kapcsán!
“Aki jobban tudja az utat, jöjjön előre” – kétórás menetidő az első vonatpótló buszos napon Budapest és Tatabánya között
Bár lélekben minden utastársammal felkészültünk az elkövetkezendő három hónap átszállós-nyomorgós hétköznapjaira, arra talán kevesen számítottunk, hogy a gps-t nekünk kell majd helyettesíteni a Budapest-Tatabánya vonatpótló buszokon
– számolt be a XXI. században kuriózumnak számító viszontagságról Varga Máté politológus/volt összellenzéki jelölt, nem mellesleg utas. Tatabánya már régóta Budapest elővárosának számít, a munkába ingázók tömegei nem csak a bedugult M1-es autópályán, hanem a heringjáratnak csúfolt kora reggeli vonatokon is jól látszanak.
„Testközeli élményem a fél 7-es és fél 8-as gyorsított személyvonatokról van, ezek egyébként normál menetrend mellett is megtelnek. Az egyik napról a másikra elrendelt vágányzár miatt most még többen választották ezeket a járatokat, hiszen a railjeteken kívül egyedül ezeket a szerelvényeket engedik teljes vonalon közlekedni.
Ha a normál menetrendben „heringjáratok” voltak, most palacsinta-járatnak hívtam volna, ha lett volna kedvem viccelődni. A bejutás Budapestre mindenesetre ugyanannyi időbe telt, mint korábban.
A hazajutás már érdekesebb volt
A Déli pályaudvarról Budaörsig jutottunk személyvonattal, a Volánbusz által szerződött különbuszok a budaörsi vasútállomás mögött várták az utasokat. Három jármű egymás mögött, a MÁV/Volánbusz munkatársai pedig kedvesen útbaigazították a tömeget. Az első busz csak Biatorbágyig, a másik kettő Tatabányáig közlekedik, minden állomáson megáll. Természetesen mindenki sprintelt az ülőhelyekért, s aki nem volt elég gyors, sajnos a folyosón volt kénytelen állni a célállomásig.
“Engem csak ideküldtek, ne kérdezzenek semmit, nem tudom”
– szólt a hirtelen válasz utastársaimnak, akik egyszerűen csak köszöntek felszálláskor. Törökbálintig még gond nélkül elértünk, ekkor kezdődtek a problémák.
Sofőrünkről kiderült, hogy nulla helyismerettel rendelkezik, sem térképet, sem gps-t nem kapott a munkája elvégzéséhez.
Törökbálinton először csaknem felhajtottunk az autópályára Budapest irányába,
az utasok gyors jelzésére azonban megálltunk, és visszatolattunk a felhajtóról. Majd valamilyen oknál fogva Érd felé indultunk meg. A városhatárt jelző táblánál ismét szólnunk kellett a buszvezetőnek, hogy most már forduljunk meg, mert egészen biztosan rossz irányba tartunk.
“Aki jobban tudja az utat, jöjjön előre”
– szólt az ingerült válasz az utasok egyre hangosabb morgolódására. Ekkor azonban még a folyosó is tömve volt emberekkel, természetesen senki nem tudott volna előre fáradni.
Biatorbágyra még ezután sem sikerült közúton eljutnunk,
csak felhajtottunk az autópályára, ahonnan Biatorbágy után 3 km-rel sikerült csak lejönnünk. Közúton vissza Biatorbágyig, majd a felesleges hurkok után már rendben eljutottunk Bicskére. Szár és Szárliget után ismét autópálya következett, ahonnan – mivel csak az óvárosi lehajtónál tudunk lejönni – ismét vissza kellett kanyarodnunk Alsógallára, majd a városon keresztül értünk célba.
A szabályozhatatlan, jéghideg levegőt a nyakunkba eresztő klíma, a szűkös hely, a kétórásra nyúlt menetidő és a mérföldeket bolyongó, dunántúli Kóbor Grimbusz feledhetetlenné tette az első napunkat ebből a csodás három hónapból.
Köszönjük az élményt Lázár Jánosnak, és az elmúlt 13 év sikeres közlekedés-fejlesztés politikájának
A MÁV/Volánbusz dolgozóinak, és az ország minden pontjáról idevezényelt buszvezetőknek csak köszönettel tartozhatunk, miattuk működik még a rendszer úgy, ahogy. Az utasok mellett ők is elszenvedői a dilettáns politikai döntéseknek. Köszönöm a munkájukat, természetesen nem rájuk haragszom.”
Szerző
