Azok az ostoba, sárdobálós hétköznapok

Azok az ostoba, sárdobálós hétköznapok

Amikor bűnre bűnnel tromfolnak rá a hangemberek a múló időben, legszívesebben magamra húznék egy takarót, hogy csak a szívem kalapálását halljam. Persze nincs az a takaró, ami kizárhatná a világ tengernyi mocskát, a kivagyi, önző egókat. Hát inkább viszek takarót annak, aki fázik. Sajnos, sosincs elég takaró. Néha csak a szavaim

Tovább