Banánköztársaság
Csaba László: Magyarországnak nem jár [automatikusan] semmi
Csaba László akadémikus, sokáig a Fidesz holdudvarához tartozó tudósok között tartották számon. Néhány éve azonban már az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának egyik fontos és szakavatott kritikusa lett. Az alábbiakban Végh Zsófia interjújának egy részletét szemlézzük.
Átcsoportosítással többletköltekezés helyett
– Mit gondol az átcsoportosításokról?
– Az átcsoportosításoknak mindenképpen van jelentősége, hiszen például amit egészségügyre elköltöttek, az el lett fogyasztva, nem stadiont építettek belőle. Nem gondolom – ahogy a Költségvetési Tanács volt tagja, Oblath Gábor egy hosszabb elemzésben kifejtette – hogy ha nincs pótlólagos kereslet teremtés, akkor a kormányzat nem élénkíti a gazdaságot. Az átcsoportosításoknak van gazdaságélénkítő és fogyasztást ösztönző hatása. A fiskális politika az elmúlt években is expanzív volt, ennek fokozása a gazdaság túlfűtöttségéhez vezetne. Egyetértek azzal a gondolattal, amit a Pénzügyminisztérium is képvisel, hogy lehetőleg belső átcsoportosítással, nem többletköltekezéssel kell a válság ellen fellépni. A törekvések ellenére láthatólag megtörtént a kiköltekezés, a költségvetési hiány a 3 százaléknál lényegesen nagyobb.
Csaba László: a tagállamok csak abban értenek egyet, hogy szükség van a költségvetésre
– Hogyan értékeli az uniós mentőcsomag tervezetet?
– Az mindenképpen igaz, hogy a 750 milliárd eurós pótalapot és a hétéves költségvetést együtt kell kezelni. Nincs meg a 750 milliárdnak sem a magyarázata, de főleg a forrása. Az összeg egy része külön saját forrásokból jönne. Kérdés, hogy a Bizottságnak van-e erre hatásköre – Karlsruhe (a német alkotmánybíróság – a szerk.) szerint, és aki olvasta az Európai Unióról szóló szerződést, nincsen.
Ideális esetben az egészről kellene mielőbb megállapodni, a 24. órában vagyunk e tekintetben. Úgy látom, hogy az előterjesztésben megfogalmazott intézkedések, és az, hogy a Bizottságnak joga lenne saját forrásokat előteremteni például karbonadó és egyéb forrásokból, jelentős újítás.
Szintén újdonság, hogy közös adósságkibocsátásra kerülne sor, ezt az unióról szóló egyezmény jelenleg nem teszi lehetővé. A tervezet jogi oldaláról is lehetne tárgyalni, ám amit fontosnak tartok, hogy a tagállamok között nincs egyetértés azon túl, hogy szükség van költségvetésre.
A mentőcsomag mértékéről sem egyezik a tagállamok álláspontja
A 750 milliárdos összeg egyelőre csak egy számítási anyag, ami abszolút nincs kőbe vésve. A négy fukar tagállam mellett, a finnek, a szlovákok, a balti államok sem lelkesednek sem a közös adósságvállalásért, sem az összegért, ami jóval nagyobb a korábban kalkuláltnál. Nem lehet tudni azt sem, hogy milyen mechanizmussal, vagyis hogy ki, mire és milyen feltételek mellett részesedne ebből az összegből.
Hogy két példát említsek, Olaszország szerint az összeg kevés, többet kellene a válságkezelésre fordítani, ám gyakorlatilag feltételek szabása nélkül. Az osztrák álláspont ezzel szemben az, hogy szükség van feltételekre, például a jogállamiság kérdéséhez kötnék a pénzkifizetést. Az Országgyűlés a napokban megszavazta, hogy a jogállamiság nem vizsgálható, külön feltételt szabott a tárgyaláshoz. Ha meglesz az eredmény, akkor utána az egyezséget kell majd ratifikálniuk. A tagállamok jelentős része vallja az osztrák nézetet. Az EU-ban azonban az ördög a részletekben rejlik.
Nem mindegy, hogy az alapot a Bizottság adminisztrálja, vagyis technikai alapon leállíthatja Magyarországon a kohéziós fizetéseket, ha szabálytalanságot állapít meg például az Állami Számvevőszék vagy az ügyészség függetlenségét illetően, vagy ha az alapról a Tanács dönt, minősített többséggel, vagyis az egyes tagállamok miniszterei egymást között megállapodnak a részletekről. Elemzőkkel szemben, akik már kiszámolták, hogy az országnak durván hány milliárd euró járna az alapból én úgy látom, Magyarországnak nem jár [automatikusan] semmi. Minden attól függ, hogy az előbb említett pontokban milyen döntés születik.
Csaba László professzor gondolatmenete új megvilágításba helyezi napjaink egyik legjobban vitatott, parlamentinek álcázott kormányzati döntését.
(Olvassa el a teljes cikket a növkedés.hu-n!)
