Csak a kultúránkat ne! – Egy összehoppálozott gyárátadás dícstelen története…..

Hoppál Péter ex kulturális és információs államtitkár, jelenlegi Fidesz-képviselő nevéhez lassan állandó jelzőként tehető hozzá a pitlákság. Persze ehhez nagyban hozzájárul, hogy a regnáló partnernek bizonyul e mítosz megteremtésében, amivel képesek mindent degradálni, ami amúgy jó és előremutató is lehetne.

A történet

Kedden délután a MTI részletes tudósításban és több képpel számolt be a Seiren első európai gyárának átadásáról, amit Pécsen húzott fel az autóipari beszállító. Az első körben 170 munkahelyet teremtő beruházás teljes költségvetése 15 milliárd forint volt, benne 4,5 milliárd forint magyar állami támogatással. Egy ilyen volumenű esemény felkeltette hősük -Hoppál Péter- érdeklődését és kitalálta magának, hogy feltétlenül ott akar feszíteni az átadóról készített fotókon. És lőn…..

Igen ám, de….

Mivel az esemény Pécsett történt, valaki hiányzik a képről. Ő Péterffy Attila, a város polgármestere, aki közösségi oldalán számolt be arról, hogy miként történt a helycserés Hoppál-támadás:

„….A hivatalos megnyitó előtt, május 30-án reggel a pécsi Városházán fogadtuk a friss beruházó vállalat legfelső vezetését és a tokiói magyar nagykövetet is. Ősi magyar szokás szerint kenyérrel és sóval ajándékoztuk meg őket. Hiszen, bár az elmúlt időszak legjelentősebb gazdasági előrelépése ez Pécs városának, ennél is többről van szó. Az esemény gazdasági és kulturális értelemben is túlmutat önmagán. Megtisztelő volt a város szívében fogadni a neves üzleti és diplomata vezetőket, akik ezen a módon is fontosnak tartották megköszönni kollégáim munkáját és a Pécsett tapasztalt szívélyes fogadtatást.

A nap folytatásaként a japán befektető pécsi csarnokát a helyszínen is felavatták. Ezen a rendezvényen nem vettem részt, és nem is szándékoztam ennek okairól a nyilvánosság előtt beszélni. Ám ezzel kapcsolatban egyre több kérdés érkezik, sőt, egyre több rosszindulatú találgatás is napvilágot lát.

Ezért úgy döntöttem, hogy beszéljenek a tények

Úgy tudom, hogy a május 18-i állapot szerint szerepeltem a meghívottak között, felszólalóként és a későbbi ceremónia résztvevőjeként is. Néhány nappal később viszont már arról értesített a kollégám, hogy azt a szóbeli tájékoztatást kapta:

nem szólalhatok fel az eseményen, mert az „idősávra” Hoppál Péternek, a szomszédos választókörzet országgyűlési képviselőjének van szüksége. Röviddel ezután pedig az derült ki, hogy már az esemény későbbi ceremóniáin sem képviselhetem a pécsieket.

Ezek után úgy döntöttem, hogy ilyen gyerekes játszmában nem veszek részt,

és elegánsan félreállok, megspórolva a kellemetlen szájízt annak a japán befektetőnek, akitől minden bizonnyal rendkívül idegenek az ilyesfajta kisstílű politikai húzások. Annak a befektetőnek, amelynek vezetését Pécs közössége nevében ugyanolyan meleg szívvel fogadtuk, mint amilyen barátsággal ők érkeztek ebbe a sokszínű és befogadó városba.

A tények ismeretében mindenki eldöntheti, hogy ebben a nagyon mai, nagyon magyar történetben kik voltak azok, akik nyitott szívvel fordultak minden szereplő felé, és kik állnak a piti kirekesztés, a politikai erőfitogtatás és a kényszeres parancsuralom oldalán….”

A tények nem zavarták a képviselőt

Mindeközben azért Bástya elvtársnak Hoppál Péternek csak sikerült megsértődnie, ugyanis az önkormányzati tulajdonú PécsMa.hu tudósításában a fideszes országgyűlési képviselőre, mint a Parlamenti Magyar-Japán Baráti Társaság elnökére hivatkoznak. Információink szerint ez a titulus egyébként tényleg elhangzott az eseményen. Hoppál Péter olyan vehemenciával tiltakozott a „kiretusálása” ellen, hogy egy valótlan állítás is becsúszott a posztjába. Az önkormányzati újságot „bíróság által hazudozónak kimondott propagandalapnak” állítja be, pedig az újság főszerkesztője szerint ellenük még csak per sem indult – számolt be a Telex.