„Családsegítés”- maffia módra, ellenzéki támogatással

Kedden megszavazta a “parlament” a Fidesz legújabb “családsegítő” programját. Az ellenzék pedig vagy nem gondolta végig, vagy, ami valószínűbb, nem merte ellenezni. Pedig hiú remény azt gondolni, hogy ezzel bármit is javítanak helyzetükön, bármit is nyerhetnek. És ha elvszerűen nemmel szavaznak, (már) semmit sem veszíthettek volna.

A jelen “családsegítés” beleillik abba a “politikába”, amelyet perverz újraelosztásnak” szokás nevezni

Azoknak, akiknek leginkább szükségük van rá, csak minimális vagy éppen semmilyen támogatást sem ad. Viszont minél nagyobb valakinek a keresete, annál nagyobb “segítséget” kap. A támogatásnak ez a módja egyáltalán nincs tekintettel a rászorultság fokára: a legszegényebbek rovására a viszonylag jó módban élőket “jutalmazza”. Mindez természetesen összefügg a közelgő “választásokkal”, ahogy a hasonló intézkedések is kapcsolatban voltak a korábbiakkal. Csupán erre hivatkozva persze nehéz lett volna ellene szavazni – ha azonban a “perverz újraelosztás” rendszerére gondolunk, a javaslat elfogadása szorul magyarázatra…

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

El tudják képzelni, ahogy Németh Szilárd becsönget Varsóban, Bécsben egy családhoz, hogy megkérdezze, mennyibe kerül ott egy köbméter gáz?

A “családsegítésnek” ez a módja

persze komoly terhet jelent a nemzetgazdaság számára, ami hozzáadódik a felelőtlenül vagy éppen kifejezetten bűnös szándékkal elajándékozott, hűtlenül kezelt közpénzek okozta terhekhez. A hazai és határainkon kívüli templomok racionalitást nem ismerő felújításának, a hazai és határainkon kívüli sportklubok mecénálásának, a hazai és határainkon kívüli fideszes oligarchia, fideszes vazallusok eltartásának, a ”közmédiára”, a maffia terrormédiájára költött száz- vagy inkább ezermilliárdoknak, a gyalázatos, borzasztó időket eszünkbe juttató fideszes óriásplakátoknak stb. költségeihez.

E kiadásokat aztán kínai vagy más “baráti” hitelekből lehet, amíg lehet, fedezni…

Nagy Márton körmönfontan ugyan, de bejelentette, hogy újabb kínai hitelek nyomják majd gyerekeink vállát

Alapelvnek kellene lennie, hogy teherbíró képességéhez mérten mindenkinek adóznia kell

Ahol ez az elv nem érvényesül, vagy éppen a jobb módúakat támogató adórendszer van érvényben, ott kettészakad a társadalom, lerohad a szociális ellátások rendszere, az egészségügy, az oktatás. Általában véve súlyosan megszenvedi a társadalmi mobilitás, kasztrendszer épül ki.

Nehéz elképzelni, hogy ezzel és a még előhozható ellenérvekkel az ellenzék ne volna tisztában. Kétségtelen, hogy bizonyos alapelvek képviselete népszerűtlen, legalábbis azoknak körében, akiknek hangját a maffiahatalom fölerősíti. A legszegényebbek, a legelesettebbek általában hallgatnak, és – úgy tűnik – képviseletüket ma senki sem meri vállalni. Senki sem meri kimondani például, hogy a maffia szociális helyzetet figyelmen kívül hagyó családtámogatási rendszere nyíltan szegény- és cigányellenes. Ahogy egyébként más bajokkal együtt a települések “önazonosságát” védő javaslat is az.

Ez a NER politikája. Hát az ellenzéké?

Magyar György: életképes önkormányzati rendszer kiépítése nem NER-érdek