Cserhalmi György: a mostani hatalom direktben gonosz, nincs benne semmi emberi

„…vészesen hozzászoktunk az irányításhoz…”

Szép időszaknak tartja a rendszerváltás éveit. És kaotikusnak. Benne volt a levegőben, sőt, egy közvélemény-kutatás is azt hozta ki, hogy Kelet-Európában a legfontosabb érték a szabadság:

„De hogy mit is jelent a szabadság, arról nem nagyon volt fogalmunk. Hamar kiderült, hogy vészesen hozzászoktunk az irányításhoz, a diktatúrához, és nem tudjuk, én sem tudtam, merre kéne indulni. Egész életemben alig kérdeztem apámat, ’89-ben már nem is tudtam, addigra meghalt szegény, lázasan kerestem másik apafigurát, akivel megoszthatom a kétségeimet. Persze, hogy Jancsót találtam meg, aki a lelkemre kötötte, éljek úgy, ahogy addig, a világ úgyis leszoktat mindarról, ami immár nem működik, és higgyem csak el, jó lesz ez az egész.”

A „mindenáronság”

A 90′-es évek legelején már arról beszélt, hogy nem rendszerváltás, hanem gengszterváltás zajlik:

„Elhűlve láttam, ahogy egymásnak esnek emberek és pártok. Petri Gyuri barátom elmagyarázta nekem, hogy a politika már csak ilyen, de a mai napig képtelen vagyok megemészteni a hatalomszerzés “mindenáronságát”. Letaglózó felismerés volt, hogy az újak, a demokratikusan választottak ugyanazokkal az eszközökkel nyomulnak, mint az államszocializmus évtizedeiből ismert moszkoviták. Azt hittem, ráció lesz, párbeszéd. De nem viták születtek, hanem párhuzamos monológok.”

„….mukkangatnak…”

Szóba került, hogy Jancsót egyre vehemensebben támadja a hatalom és a sajtója, ahogy Esterházy Pétert is, róla most a születése hetvenedik évfordulóján írta egy potentát, hogy egy rakás manír, semmi több:

„Ráérnének megmukkanni, ha a töredékét tudnák a világról, mint Jancsó és Esterházy. De tán pont azért mukkangatnak, mert fogalmuk sincs se Miki bácsiról, se Péterről, de ami a legsajnálatosabb, a világról sem. Bántani akarnak mindenkit, aki nem ők. Irigyek. Leginkább annak a nevében, akit képviselnek. És ezt jobboldali liberálisként mondom.”