Kerítésen innen
Csipetnyi segítség a nehéz sorsú szegényeknek
A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete és a Segíts a rászorulókon facebook csoport, január 28-án, a hónap utolsó vasárnapján vendégségbe hívta a nehéz sorsú debrecenieket. Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel vártunk mindenkit.
Egy kilátástalan élet nyomai.
A hideg idő ellenére, már jóval az ételosztás kezdete előtt sokan álltak a sorban. A sajnos a már „megszokott” szomorú tekintetek, barázdált arcok, kérges kezek. Egy kilátástalan élet nyomai.
fotó: szerző
Az ételre várók között már régóta nem a hajléktalanok vannak a többségben. Mind több a kisnyugdíjas, akiknek hó végén dönteniük kell, vagy ennivalót vesznek, vagy gyógyszert. A kettőre együtt már nem futja. Egyre többen vannak, akik közmunkából tengetik az életüket, de olyanok is vannak, akiknek egykor még biztos egzisztenciájuk volt, de később elvesztették munkájukat, tartalékaik elfogytak. Munkát pedig nem könnyű találni azoknak, akik alacsony iskolai végzettségűek.
Ma kétfogásos menüvel vártuk az élet nehéz oldalán élő embertársainkat. Az általuk, korábban, megszavazott töltött káposzta mellett, egy fiatal debreceni hölgy vadragut készített, így az ő munkája eredményképpen gazdagodott a választék. Külön is köszönjük a felajánlását, sok embernek szerzett örömet. Egy nagyszerű, önzetlen barát csatlakozott személyében hozzánk. Természetesen a meleg ételhez mindenkinek járt a friss, finom kenyér.
Az ételosztás végéig mintegy 200 adag ételt osztottunk ki.
Voltak, akik helyben fogyasztották, sokan az otthon maradottaknak is vitték ételhordójukban az ebédet.
A kis ételosztó baráti kör, jóleső érzéssel tette a dolgát. Sokan kérdezik, miért csináljuk. A válasz egyszerű: adni, mindig jobb, mint kapni. Az ember életében bármikor adódhat olyan helyzet, amikor segítségre, támogatásra szorul.
fotó: szerző
Számunkra öröm és megtiszteltetés, hogy segíthetünk fele barátainkon. Tudjuk, ezzel nem szűnik meg a szegénység, a nyomor. De, ha csak egy órára is, azon vagyunk, hogy mindazok, akik a hosszú sorban állnak érezzék, nekünk ők a legfontosabbak. Számíthatnak ránk, ami tőlünk telik, megtesszük.
Az ételosztás költségeit saját magunk „dobtuk” össze. Ki, ki „tehetsége” szerint: van, aki pénzt tudott adni, van, aki a munkájával segített.
Február utolsó vasárnapján, ha esik, ha fúj, várjuk ismét a rászorulókat. Tiszta szívvel, örömmel, és persze meleg étellel.
Tukoráné Kádár Ibolya, az egyesület elnöke
Hála a civileknek, Debrecenben az ételosztás alatt szünetel az őrület
Szerző
