Blogbazár
Legyártottunk magunknak valami stupid egypártrendszert, abból is a leggázabb, legszemetebb fajtát!
Nem rajongtam a szocializmusért. Tudom, sokan nosztalgiával gondolnak rá, de tegyük a szívünkre a kezünket, ostoba, stupid egy rendszer volt.
Mindannak ellenére is, hogy a mesterterv, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése, az valami szuper dolog. Illetve az is lehetett volna.
Persze nem lett. Nagyon nem
Többek között azért sem, mert a pártállami kontraszelekció bődült eredménnyel járt. Suksükölő, írástudatlan, egybites elvtársak pöffeszkedtek mindenütt, leginkább a batár Volgáikban, ők vezettek bankokat, gyárakat, még erőműveket is, pármillió ember pechére néha atomerőműveket is, éljen és virágozzék Csernobil. Meg persze az ipart, kereskedelmet, mezőgazdaságot, lófütty tudja mindent, komplett országokat. Ne tagadjuk, dráma volt.
Valami sírvaröhögős darab, amit persze kutyamód untunk már, mert egyik felvonás után jött a másik, monoton egyhangúságban és nem volt szünet, meg ott sem lehetett hagyni az előadást, mert mindenütt ott rozsdállott a vasfüggöny, és jegyszedők is könnyen lőttek. Mondjuk akkor határőröknek hívták őket. Most ugyanezek a határvadászok.
Hurrá! Akkor őriztek, ma már vadásznak is
Gondolom a szökőévente előkerülő síkhülye, illegális határátlépőkre. Síkhülye mondom, merthogy normális ember nem ideszökik, hanem üvöltve el innen. Mindegy hova, csak jó messze legyen. Szóval ezek most vadásznak. Előbb-utóbb majd ránk is. Mert a Kedves Vezető imádja az erőszakot.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer visszasírom a téeszcsé korszakot. A zsírosakat böfögő, agronómusok, a papírtrabantok, mai szemmel, valami megdöbbentően keveset lopó, szinte teljesen emberi párttitkárok világát.
Mint ahogy azt sem hittem soha, hogy az ostoba állampárti világtól, attól a kollektív őrülettől is lehet még lejjebb kerülni. Azt, hogy tudunk még mélyebbre tempózni a híg fekáliában, abban, amit ráadásul mi hánytunk össze, és ugrunk azóta is fejest bele mind a tízmillióan, a nagyobb élvezet kedvéért persze nyitott szájjal.
Jelentem sikerült! Ezt is meg tudtuk tenni! Leértünk!
Ennél mélyebb bugyra a kollektív agybajnak talán csak az lehet, ha a nemzeti határvadászaink, vagy leventék, vagy mifene, egyszer komolyan veszik magukat és tényleg elkezdenek vadászni. Ránk.
Csókolom! Ez, amiben most gázolunk, az ismert, az ezerszer elátkozott, ostoba állampárti világ ismét, csak még véletlenül sem olyan, mint a szocializmus volt. Sokkal rosszabb. Sokkal!
Itt nem tökölnek már olyan nyakatekert megoldásokkal az elvtársak, hogy államosítanak, csak közben az állam meg ők maguk, így bele is ülnek a nép nevén nyilvántartott szajréba, kizárólag a népet szolgálva.
Államosítás? Lószart!
Most az elvtársak, a dagadt, rezgőtokájú, egybites tajtparaszt jószágigazgatók, gázszerelő kisiparosok magasról tojnak a látszatra. Dehogy államosítanak azok. Egyből mindent megvesznek. Mindent. Nem számít, mi az. Balaton, Tokaj, fél Budapest, kastélyok, gyárak, erőművek, mindegy, csak nagyon drága legyen. Semmi nem drága! Nem a sajátjukat verik el. A miénket. Amit tőlünk loptak.
Ami aztán már követhetetlenül nem az államé, nem a miénk nem a népé, nem a nemzeté, hanem az övék. A kölykeiké, az unokáké, Ráhelkéé, Istvánkáé, Ádámkáé, a tökömtudja melyik elvtárs családjáé.
Csak az első néhányezer milliárdot ne kérdezzék honnan van. A többi már tiszta pénz. Ismerős? KÉRDEM, ISMERŐS? Az isten verné meg azt a hülye fejünket, hogy megint legyártottunk magunknak valami stupid egypártrendszert, abból is a leggázabb, legszemetebb fajtát!
Szerző
