Dicsekvő népség vagyunk…

Körömgombám van, meg bablevest főztem…meghalt, megszületett valakim, a gyermekeim pedig itt keringenek közkézen, ezrek, sőt százezrek nézegetik a képeimet, ismeretlenek.

Hiába, na…dicsekvésből áll az egész életünk.

Ki az érdemeivel, ki a családjával, de sajnos van olyan is, aki a betegségével lájkoltat…persze, a pózolós szelfik sem ritkák. Aztán jönnek a standard kommentek, mint pl: ” de szép vagy… gyógyulj meg gyorsan…sajnálom,..örvendek…de szépek…jól néz ki…finom lehet”.. stb. Hmm…azért nem vagyunk olyan érdeklődők a másik iránt, sőt leszarjuk mások problémáit, még inkább nem szeretnénk részt venni embertársaink sikereiben…tehát ezek a felszínes megnyilvánulások feleslegesek.

Nyilván mindannyiunk életében vannak pillanatok,

amikor szeretnénk azokat az egész világgal megosztani, ezt is megértem…na, de! Naponta, sőt akár többször is a közösségi oldalon fényezem magam, vagy sopánkodok, esetleg szeretem, ha sajnálnak. Vagy éppen irigykednek?! Képeket rakok fel ( sokat, nem keveset magamról) a szeretteimről, akik nem biztos, hogy tudnak róla. Most jó sokan fikáznak, rengeteg haragosom is lesz nyilván,de ha megállunk egy pillanatra ebben a frusztrált kutyaszaros jó magyar világban, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a saját sikertelenségünket nem ilyen cselekedetekkel kéne pótolni, mert ez mind csak pótcselekvés.

Kinek van szüksége arra, hogy idegenek lájkolják a családtagjait?!

vagy éppen Őt magát…el nem tudom képzelni ezt a helyzetet. Írok és olvasok itt, ezen a közösségi oldalon, de még egyetlen alkalmat sem tudok, amikor a családomról vagy főleg magamról képeket raktam volna fel…mert olyan nagyon kinevetném és sajnálnám magam miatta… Nincs kedvemre a sok – számomra értéktelen- információt nézegetni, ezért úgy döntöttem, nem olvasok és nem is írok többet itt, mert a facebook számomra nem azt adja már, amit elvárnék tőle…nem közösségi témákat beszélünk meg, elfogytak a valós problémák, amik mindenkit érintenek, nincs elég igény arra, hogy demokratikus, szabad országban éljünk és a hazaárulókat elkergessük.

Az élet rövid, ha nem találjuk meg a megfelelő tartalmat benne

és ilyen olcsó, értéktelen tevékenységre pazaroljuk a drága időnket ( ami az egyik legértékesebb dolog az életünkben) később bánni fogjuk, de késő lesz..tehát én nem akarok a dicsekvők, sajnálkozók és magamutogatók sorába beállni, hiszen kinek tenném azt?!

Aki érti a gondolataimat, annak ölelés, aki nem…

az nyilván továbbra is felteszi ide az életét, amire gyakorlatilag senki sem kíváncsi… azaz néhányan igen, ám Ők nem facebookos ismerősök, hanem Ők bizony a barátok, akik egy ilyen közösségi oldal létezése nélkül is kíváncsiak lesznek ránk.

Tarcali Emese

A jól működő kapcsolat biztos jele, ha nincs nyoma Facebookon!

Mága Zoltánnak hirtelen több százezer ázsiai rajongója lett Facebookon