Digitális oktatás: ez a forma teljesen elszegényíti az interakciókat

Izgalmas interjút közölt a Pénzcentrum Radó Péter oktatáskutatóval, aki így beszél a jelenlegi helyzetről, a digitális oktatásról: A gyerekek – főleg az alsós korosztály – nem tudnak sokáig passzívan figyelni, tanulni, ez a forma teljesen elszegényíti az interakciókat. 

Nincsenek gesztusok, szemkontaktus

Pénzcentrum: Mit jelent a gyakorlatban a digitális oktatás Magyarországon, ami most – kényszer hatására – ismét a mindennapjaink részévé vált?

Radó Péter: A digitális oktatás bevezetése a koronavírusjárvány miatt kétoldalasra sikerült: a középiskolák, gimnáziumok nagy részében jelentős modernizációs löketet jelent. Azok számára, ahol volt ennek kultúrája, ahol ez a gyakorlat eddig is a mindennapok része volt, felszabadulást jelentett a tantermi kötöttségek alól, mind a diákok, mind a tanárok számára. Viszont rengeteg általános iskolában és a szakképzésben – vagyis a nagy többségben – a “teljes elsötétítést” jelenti, még ha ez túl drasztikus véleménynek is tűnik.
Mivel ebben a körben az iskolák – tisztelet a kivételnek – tökéletesen felkészületlenek voltak a digitális világ kihívásaira, a pedagógusok azt próbálják online folytatni, amit offline csináltak. Görcsösen ragaszkodnak a frontális, tanterv szerinti, rugalmatlan hagyományos oktatáshoz. Ahol ugyanazt kell lenyomni a diákok torkán, amit eddig a tantermekben csináltak, csak egy más közvetítő eszközön keresztül.

Ez az, ami – ezt, ha eddig nem tudtuk volna, az elmúlt egy év tapasztalatai egyértelművé tették – nem működik digitálisan. A gyerekek – főleg az alsós korosztály – nem tudnak sokáig passzívan figyelni, tanulni, ez a forma teljesen elszegényíti az interakciókat. Nincsenek gesztusok, szemkontaktus, eltűnik a – gyerekkorban hatványozottan fontos – multilaterális kommunikáció, a tanulók nem tudnak egymással interakcióba lépni. És akkor még nem említettem a szünetek, sportprogramok, fakultációk, és egyéb együttlétek hiányzó szocializációs hatásait, közösségi élményét.

digitális oktatás

Leépülő “sulikultúra”

Mi történt a hátrányos helyzetű gyerekekkel?

A fenti  kérdésre összafogalava az a válasz, hogy ők a legnagyobb vesztesek, mert nemcsak nem tudnak lépést tartani a tananyaggal, de elvész a “sulikultúrájuk” is valamint őket lesz a legnehezebb vissza integrálni, a járvány múlásával. “Az elmúlt 10 év központosítása miatt pedig pont az önkormányzatokat lökték ki az oktatás rendszeréből, akik ezt a mostani vészhelyzetben meg tudták volna oldani. Ők vannak közel az iskolához, a szülőkhöz, a helyi társadalomhoz, nekik lehetnének eszközeik a probléma kezelésére. Ezzel kiesett az a főszereplő, aki a drámákat megoldhatta volna. Több országban a kormányok plusz pénzt és támogatást adtak az önkormányzatoknak a megoldás elősegítésére. Ez lett volna a logikus, hatékony megoldás itthon is.
Mi jelent gondot a középosztálybeli családoknál?”

“Probléma, hogy az alsó tagozatosoknál a kényszer hatására a szülők lettek a pedagógusok, pedig nekik nem ez a dolguk, nem erre vannak kiképezve. Ez hatalmas teher mindkét fél számára, az esetek nagy részében jelentősen megterheli az otthoni kapcsolatokat, rombolja az egészséges szülő-gyerek szereposztást. A tanulásnak szociális térben kell zajlania, ezt a – minden korosztály számára nagyon fontos – élethelyzetet az online világ nem tudja produkálni.” teszi hozzá az oktatáskutató.

A hibrid rendszer velünk marad

Mi marad meg a mostani, kényszer szülte új lehetőségekből?

A tanárok nagy része nyűgnek, átmeneti, szükséges rossznak éli meg a mai helyzetet. Ők szeretnék, ha végre ismét visszazökkenne minden a régi kerékvágásba. Az online oktatást kevesen gondolják felszabadítónak. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy teljesen nem fog visszafordulni a mostani trend, a hibrid rendszer tartósan velünk marad. Az online kommunikáció a gyerek-tanár, gyerek-gyerek, szülő-tanár viszonylatban sok új, eddig nem tapasztalt perspektívát nyit meg. Most mindenki a saját bőrén érzi, hogy ez egy kényelmes, hatékony, 21. századi kommunikációs forma. Csak egy példa: biztos, hogy mindig személyesen kell találkozni a szülőnek a tanárral, amikor 5 perces megbeszélnivalójuk van?
A pedagógusok és a diákok egy része szerencsére rájött ennek az ízére, élvezik az online feladatokat, prezentációkat, ezt a fajta, más, új interakciót, lehetőséget. De a mai állapot önmagában nem fog paradigmaváltást kikényszeríteni.

A digitális eszközök fontos és jó eszközök, de ma a pályán lévő tanárok döntő többségének felkészültsége és motivációja nem változott. És ezen az elöregedés sem segít. Borítékolható, hogy 10 év múlva nagyon drasztikus pedagógushiány lesz az országban, mert addig rengetegen mennek nyugdíjba. Ha belép az a fiatal pedagógusnemzedék, akik készségszinten, otthonról hozzák magukkal a digitális eszközök használatát, és az iskolákban arányuk eléri a 30%-ot, ők kikényszeríthetik az oktatás modernizációját. Ehhez az kell, hogy 3-5 éven belül sok fiatal válassza ezt a pályát. Sajnos az erre irányuló komoly oktatáspolitikai törekvést egyelőre nem látom.

(Olvassa el a teljes cikket a Pénzcentrum oldalán!)

Kapcsolódó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük