Diktátorok választási kiskátéja

A demokrácia és a diktatúra egyik – lényegéből fakadó – különbsége, hogy a demokráciát felválthatja törvényes eszközökkel a diktatúra. Ékes példák: Németország 1933, Magyarország 2010. A diktatúránál erre nincs lehetőség. Diktatórikus rendszert csak a törvények megsértésével lehet megszüntetni.

Demokráciában a legitimitás a hatalom alapja

A demokrácia, éppen demokratikus jellegének nemkívánatos, de lehetséges következményeként – képes felszámolni magát és diktatúrává torzulni. A diktatúra ezzel szemben többnyire nem válik a hatalom birtokosainak együttműködésével demokráciává.

A társadalom többségének dokumentált támogatásán alapuló legitimitás a hatalom minden birtokkosa számára fontos. Demokráciában ez a hatalom forrása. Diktatúrában a hatalom forrása az erőszak, a legitimitás csupán ennek leplezésére szolgál, erre a célra viszont megfelel a legitimitás látszata is. A diktátor könnyű szívvel lemond a legitimitásról, ha a hatalom megtartásához ez kell.

A legitimitás látszatának megteremtésében fontos szerepet játszanak a hatalom birtokosának győzelmét biztosító szabályokkal megrendezett választások. Amennyiben a hatalom birtokosa úgy értékeli, hogy a választáson nem kizárt az ellenzéki siker, a következőket teheti:

1. Megváltoztatja a választási szabályokat.

Ez nehezen indokolható döntés, amely belföldi indulatokat gerjeszt, és külföldi elítélést válthat ki.

2. Eleve elhatározottan és előkészítetten meghamisítja a választás eredményét.

3. Nem írja ki a választást.

Ez magyarázható valamilyen (akár kiprovokált) rendkívüli eseménnyel. Éppenséggel azt is elő lehet adni, hogy a nemzeti konzultáció fantasztikus eredménye feleslegessé teszi a választók újabb megkérdezését. Az így megtakarított milliárdokól lehet nyugdíjat emelni, egészségügyet, oktatást támogatni….

Tragikomikus, hogy valamennyi ellenzéki párt a mostani szabályok szerinti 2018 tavaszi választás illúziójában élve számolgat, méricskél és alkudozik.