dr. Magyar György a kerekasztal-pm-nek: A kívánatos kormányváltás után a jelenlegi ellenzék az elmúlt tíz esztendő meglehetősen vitatható történéseit egyetlen tollvonással biztosan nem teheti semmissé, és tartózkodnia kell a Fidesz erőszakos módszereinek átvételétől. A másként gondolkodók megbélyegzése sem lehet cél, de a gyanús gyorsasággal meggazdagodott oligarchák viselt ügyeinek feltárására lehet némi esély.

Az ellenzék remélt választási győzelme után lehetőség lesz-e elszámoltatásra,

esetleg valamilyen szankcióra, s vissza lehet-e venni a kétes módon megszerzett vagyonokat – egyebek mellett ezek a kérdések is felmerültek a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában nemrég (az erről is szóló beszélgetést itt hallgathatják vissza az 59. perctől.) Az apropót ehhez az szolgáltatta, hogy Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke szerint „Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek. Nem lesz árokbetemetés”. Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját a napokban nevezték ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának élére is.

Az meggyőződésem szerint biztosan nem működik, hogy 2022-ben egy esetleges kormányváltás után a jelenlegi ellenzék az elmúlt tíz esztendő meglehetősen vitatható történéseit egyetlen tollvonással semmissé tegye. A Fidesz ugyanis ügyelt rá, hogy valamennyi intézkedését látszólag törvényes keretek között hajtsa végre. Ezt támasztja alá Vörös Imre akadémikus, volt alkotmánybíró Mozgó Világnak adott interjúja is: „Magyarországon befejeződött az önkényuralomból a nyílt diktatúrába váltó rendszer kiépítése, mégpedig a törvényesség látszatának leple alatt”.

Így a kormánypárt és a holdudvara elsősorban politikai és morális felelősséget visel például a demokratikus intézményrendszer lebontásáért,

az igazságszolgáltatás függetlensége vagy a NER-rel szemben kritikus sajtó és civil szervezetek elleni nyílt támadásokért. Lelkük rajta, de az ítéletet csak a választók mondhatják ki! Ha másnak adnak felhatalmazást a kormányzásra, ezzel mindjárt ki is mondják a verdiktet: nem kérnek a Fideszből. Nemzeti álkonzultációk helyett igazi népszavazásokkal kell legitimálni a fontos jogszabályok megalkotását.

Nem tartanám ugyanakkor szerencsésnek, ha egy más színű hatalom ugyanolyan erőszakos módszereket alkalmazna, és semmibe venné, megalázná a parlamenti ellenzéket, s – bár a Fidesztől nem volt idegen ez a gyakorlat – olcsó, időnként személyre szabott jogalkotási trükkökkel leváltaná az elvileg független intézmények éléről valamennyi, a hatályos szabályok szerint törvényesen megválasztott vezetőt. Az sem jó ötlet, hogy a politikai nézetei miatt bárkit ellehetetlenítsenek, „földönfutóvá” tegyenek. Beleértve Vidnyánszkyt is, akinek az erkölcsi értékrendje vitatható, de ettől még lehet tehetséges színházi ember.

Van azonban a történetnek egy másik oldala is

Ha valaki felelőtlenül gazdálkodott a közpénzekkel, törvényt sértett, például adót csalt, sikkasztott, kenőpénzt fogadott el, azt felelősségre kell vonni, a vagyonából pedig a jogosulatlan gazdagodás mértékének megfelelő hányadot el kell kobozni. Az elévülési idő pedig a büntetési tétel felső határa, ami súlyosabb esetben 15, bűnszervezetben elkövetés esetén húsz év. Tehát lehet helye az elszámoltatásnak, de csak szigorúan törvényes keretek között.

Más kérdés, hogy az efféle kísérletek nem sikerültek az MSZP–SZDSZ-kormánynak, és a Fidesz is kudarcot vallott az ilyen ügyekben, hiába serénykedett a hűséges Budai Gyula. Bár sejthetjük, hogy hazai és uniós forrásokból sok száz milliárdot síboltak el – juttattak fideszes oligarchákhoz –, mert mindez a törvényesség látszatának megőrzésével történt.

Még az Európai Unió csalás elleni hivatala, az OLAF is hiába próbálkozott például Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak az ügyében, mert a közvilágítással foglalkozó Elios Zrt. többször keveredett korrupciós botrányba. A kormány azonban inkább lemondott az uniós támogatásról, csakhogy ne kelljen eljárást indítania. Igazából senki nem tudhatja, hány ilyen gyanús történet lehet még, és ezeket később miként lehetne leleplezni.

Arról nem is beszélve, mit kezdene egy új kormány a paksi bővítésről az oroszokkal megkötött szerződéssel vagy a Budapest–Belgrád-vasútvonal kínai hitelből finanszírozott állítólag több száz év alatt megtérülő korszerűsítésével. Úgy tudni, a nemzet gázszerelője mindkét projektben érintett lehet, de miként igazolható az esetleges korrupció gyanúja?

Tehát ne legyenek vérmes reményeink, bár természetesen semmi sincs veszve, mert a hosszú elévülési idő miatt még sok év áll rendelkezésre ahhoz, hogy legalább a legkirívóbb esetekben egy következő kormány idején a már nem Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészség eljárást kezdeményezzen.

A lehetőség azonban a NER-rel szembenálló erők kezében van: meg tudják-e győzni az embereket arról, hogy – akár a közös indulás kereteit megszabó előválasztás lebonyolítása után – a mai hatalommal szemben a vonzóbb alternatívát ők kínálják?

Hasonlók

magyar

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét