Egy két lábon járó nemzetbiztonsági kockázat hallucinációiból

Péter ekkor megkérdezte: „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?” Nocsak, vajon ki beszélhette volna mindezeket?

Saját magunk dicséretét nem bízhatjuk másra

Magyarok! Szerte a földön, világnemzeti magyar testvéreim! Én mondom néktek, higgyétek el nekem, a sors kegyes volt hozzánk magyarokhoz, mert jobban teljesít az ország, a nép és annak minden gyermeke, ezért csökkenthetünk majd ismét rezsit, mindannyiunk gyönyörűségére. Sehol a világon még ennyi rezsit nem csökkentettek.
Bayer Zsolti a megmondhatója, hogy mennyire szívemen viselem népem sorsát. Nem engedek a huszonegyből senkinek, se Brüsszelnek, se Moszkvának! Putyinnak is megmondtam, hogy vagy aláírja, vagy nem, de akkor megyek az amcsikhoz. Aláírta. Mert tárgyalni tudni kell. És én tudok, nem hiába jártam Oxfordba. Én mondom nektek magyar véreim, hogy többé nem leszünk gyarmat. Rezsicsökkentésünkre esküszöm, meg a Soros Stopra, testvéreim, véreim magyarok.

Büszkék lehetünk magunkra joggal. Nem csak azért, mert feltaláltuk a golyóstollat, meg a presszókávét, de még a számítógépet is nekünk köszönheti az emberiség, hogy mit ne mondjak még kellő szerénységgel. De igazán büszkék arra lehetünk, hogy új utakat járva magunk urai lettünk. Különös népség vagyunk barátaim, saját magunk dicséretét nem bízhatjuk másra barátaim. Legfőképp az elhasalt baloldalra nem. Remélem, egyetértetek velem! A baloldalt kivégeztük közösen, a többit rá érünk még.

Áprilisban mindenki hozzon magával még ezer embert!

A magyar áram ára lesz a legalacsonyabb Európában, mert Paks nélkül rezsicsökkentés sincs barátaim. És amíg én vagyok a miniszterelnök, addig itt nem lesz Csernobil, sem Fukusima. Ezért kell majd áprilisban rám szavazni, mert én magam vagyok a garancia. Huszonöt éves kormányzásra készülök, közben az elnöki székbe. Én a népfelség elvének engedelmeskedem kedves barátaim és senki másnak. Nálam csak az a feljebbvaló!
Lesz itt még 9 %-os jövedelemadó is, nem csak rezsicsökkentés, de elnöki rendelettel lehet, hogy még azt is megszüntetem majd. Kedves barátom, földim Mészáros Lőrinc, aki itt ül az első sorban, a megmondhatója, hogy mennyi jót tettem már eddig is a magyarokkal, meg vele. És ez még csak a kezdet. Ezért toborozzatok kedves barátaim, hogy elegen legyünk áprilisban a győzelemhez. Mindenki hozzon magával még ezer embert, a főpróbát megtartja majd bolondok napján a harcra kész békemenet.
Barátaim! Szerénységem, alázatosságom közismert, még flegma ellenségeim előtt is. Ezért nem szeretnék most nagyot mondani nektek, de azzal, hogy világnemzet lettünk, ezzel még nincs vége. Megyünk tovább az úton még ennél messzebbre is! Készüljetek az újabb rezsiharcra, abból ne engedjetek. A kormány veletek van s ti meg velünk, egy a tábor, egy a zászló, csapatainkat mozgósítani. Tudjátok, hogy a haza nem lehet ellenzékben, úgy vigyázzatok.
Menjetek haza békével és készüljetek a döntő csatára. Az egész világ rátok figyel. Erős Magyarország, erős nemzet! Azt javaslom, hogy húsvét után folytassuk még egy hétig alvás nélkül szüntelen, hogy megtarthassuk mindazt, amit eddig szereztünk. Hatalmat és vagyont!

„Sötétben az ellenfeleink vannak túlerőben. Sohase becsüljük le a sötét oldal erejét. A következő választás esélyesei vagyunk, de még nem érdemeltük ki, még nem harcoltuk ki a győzelmet. Mindenkire szükségünk lesz.” (Orbán Viktor ünnepei beszéde 2017. október 23. Budapesten a Terrorháza előtt, vagy egy messzi, messzi galaxisban?)”