Banánköztársaság
Egy lap szégyene: aki Orbánt kiszolgálja, azt gazdái bemocskolják – Lapzsemle
Hónapokkal ezelőtt a Városi Kurírban búcsúztattam a hajdan tisztes, mértékadó hetilapot, a Szabad Földet (SZF), akkor, amikor kétes hírű korábbi tulajdonosa eladta őket az Orbán-rezsim sajtópribékjeinek. Azóta is rendszeresen bele-belenézek a lapba, látom az impresszum változásait, és nem kerülik el figyelmemet a hangsúly-változások sem. A május 26-i európai választást beharangozó SZF-lapszám azonban minden korábbi elképzelésemet alulmúlta. A Heti lapzsemle folytatódik.
Buzgó nyelvcsapások, fideszes alákérdezés
Az EP-választást harangozta be a május 24-én, pénteken megjelent Szabad Föld, amelynek még mindig több tízezres előfizetői tábora van, és „a vidék családi hetilapjaként” határozza meg magát. A lap minden korábbi hagyományát felrúgta, hogy tele szájjal buzdítson a Fidesz melletti szavazásra.
A kiegyensúlyozottság látszatát is kerülő összeállítás fő elkövetője a rezsim által ide vezényelt hírhedt főszerkesztő, Gajdics Ottó. Nyilvánvalóan „személyes útmutatással” vezényelte a választási összeállítás létrehozását, de ezen túl főszerkesztői üzenetet is írt, amelyben a rezsimnek a jobbikosoktól átvett „Magyarország magyar ország” lózungját ismétli meg, és a Fideszre adott szavazatot a „hazaszeretettel” teszi egyenlővé.
A buzgó főszerkesztő az agrárminiszterrel is személyesen készített interjút saját lapjának, amelyben a fideszes alákérdezősdi magasiskoláját mutatja be („Ezek szerint a brüsszeli migrációpárti politika a vidéki embereket fenyegeti leginkább?”; „Jól sejtem én, hogy ezekben a kérdésekben is az Európai Egyesült Államok birodalmi elképzelése csap össze a nemzeti önrendelkezést őrzők nézeteivel?” stb.).
Ordító Fidesz-propaganda
Ebbe a gyászos összeállításba került bele a lap jobb sorsra érdemes „A hét idézete” rovatának szomorú darabja: egy semmitmondó, de jó hosszú Szijjártó-idézet a „bevándorlásellenes többségről”. („A hét idézete” rovat szerkesztője a lap jobb korszakában leginkább kiváló írók, színészek sajtóban megjelent gondolataiból válogatott.)
Ott találjuk a Szabad Föld 4. oldalán Orbán 7 pontját a menekültek távol tartására, ordító fideszes propagandafotóval illusztrálva, és ilyen képaláírással:
„A magyarok és a közép-európaiak nem kérnek a migrációból…”
Nem meglepő ezek után, hogy a lap egyik új munkatársával két fideszes „agytröszt” a Századvég és az Alapjogokért Központ üzeneteinek sukykolását is elvégeztette a főszerkesztő. Ez a válogatás ábrákkal, grafikonokkal illusztrálva azt a látszatot kelti, mintha Európa közvéleményének többsége Orbán híve lenne. Gyengébbek kedvéért a cikk leadjében el is magyarázzák, hogy a választás tétje hatalmas, „hiszen szavazatainkon múlik, hogy bevándorló kontinens lesz-e Európa, vagy meg tudja őrizni keresztény gyökereit.”
Pszt: Orbánról egy szót se
A Szabad Föld szégyyenletes összeállításának része egy úgynevezett beszámoló is a néppárti és szocialista csúcsjelöltek, Weber és Timmermans vitájáról. A tájékozott olvasó — mármint aki nem a fideszes propagandaszennylapokból tájékozódik — meglepődhet, hogy a vidéki olvasókat ez a Szabad Föld már nem idegesíti olyasmivel, hogy vezérük, Orbán a mérsékelt jobb- és baloldal számára is mumusnak, rossz példának számít, és hogy az esélyes jelöltek nyíltan, egyértelműen az Orbán és társai által képviselt fenyegetéssel szemben határozzák meg Európa jövőjét.
Szorosan összefügg ezzel a lap Külvilág rovatában megjelent összefoglaló a Strache-botrányról és következményeiről. A cikk címe „Botrány a szomszédban”, ami máris homlokráncolásra ad alkalmat, mert az EU ellen Putyin zsoldjában szervezkedő szélsőjobboldal európai méretű lebőgéséről van szó, nem valami osztrák belügyről. Az pedig, hogy ez a Fidesz-rezsim markába került Szabad Föld egy ilyen összeállításból már „kifelejti” a nyilvánvaló magyar szálat, maga a gyalázat. Strache ugyanis az ibizai videófelvételen nemcsak saját pártját leplezte le, hanem részletesen, félreérthetetlenül kifejtette azt is, hogy a demokrácia elleni tervezett merénylet Orbán bruder „sikeres” mintáját követné.
Hol van az már????
A Szabad Föld szakújságírói korábban tömör, ugyanakkor a kiválasztott fontos témákról teljes körképet adó, kiegyensúlyozott kül-és belpolitikai tájékoztatásról voltak ismertek. A vidéki olvasókhoz olyan tényeket és szempontokat juttattak el, amelyeket a fideszes zsoldossajtó már régóta eltitkolt előlük. Most sem a szaktudás hiányzik a megmaradt munkatársakból. Láthatjuk, hogy mi történik azokkal, akik a Fidesz konszolidációjában, a normális egüttműködés lehetőségében reménykednek.
„Relatív többség” Budapesten
Az e heti választási lapszemléhez a Lokál, a Magyar Nemzet, a Magyar Demokrata megfelelő számaiba is belenéztem. Semmi meglepőt nem találtam: „korszakos győzelmet” ünnepelnek, legalábbis a hónapok óta óriási közpénz-ráfordítással fanatizált fideszes tábort azzal etetik, hogy tényleg az történt Európában, amivel hitegették őket. A magyar eredményeket is úgy tálalják, mintha említésre méltó sem lenne az európai átlagos részvételhez képest tíz százalékos elmaradásunk, és a rezsim által az utolsó pillanatig remélt elsöprő, észak-koreai szintű Fidesz-tarolás elmaradása. A legjellemzőbb csúsztatás, amikor a legnagyobb költséggel megdolgozott budapesti választók nyilvánvaló ellenállását, a Fidesz folyamatos fővárosi kudarcát is képesek megünnepelni: ők itt is „relatív többségben” vannak…
Aha. Nincs itt semmi meglepetés. Működik a néphülyítő propagandagépezetük — egészen az összeomlásukig.
