Banánköztársaság
Ahol az ember piaci tényezővé válik – Egy regionális (?) háború árnyékában
Jelenleg úgy néz ki, hogy a társadalmak hajtóereje, a gazdaság motorja a haszonelvűség, a profitra való törekvés. Ez az emberi természetből következik, és magából a tőkés termelési viszonyokból, amely állandóan arra ösztönöz, hogy korszerűsítse a termelést, megújítsa a technológát, és ami lényeges a mai viszonyok között, kiváltsa az emberi munkaerőt, vagyis, a lehető legalacsonyabb önköltség mellett a legnagyobb profitra tegyen szert. Egy regionális háború árnyékában.
Egy regionális háború árnyékában. Jelenleg úgy néz ki, hogy a társadalmak hajtóereje, a gazdaság motorja a haszonelvűség, a profitra való törekvés. Ez az emberi természetből következik, és magából a tőkés termelési viszonyokból, amely állandóan arra ösztönöz, hogy korszerűsítse a termelést, megújítsa a technológát, és ami lényeges a mai viszonyok között, kiváltsa az emberi munkaerőt, vagyis, a lehető legalacsonyabb önköltség mellett a legnagyobb profitra tegyen szert.
Ahol az ember piaci tényezővé válik
Mindeközben olyan mesterséges szükségleteket teremt, illetve sulykol a fogyasztókba, amellyel szintén a haszonszerzés a célja. Ez a termelési mód hozza létre azokat a társadalmi viszonyokat, ahol ez ember piaci tényezővé válik, manipulálható és lebutítható, mert a fejlett technológiák képesek kiváltani a munkaerejét. Vagyis, világszerte nő a munkanélküliség az automatizáció révén, miközben az ember csak alacsonyabb szintű tevékenységekre lesz képes, amihez nem lesz szükség műveltségre, tudásra. Legalábbis, a társadalom többségének nem kell tanulnia, hogy elvégezze azokat a munkákat, amelyeket nem lehet, vagy nem éri meg gépesíteni.
Ez ma a trend
A társadalom széles rétegeinek nő a nyomora, miközben szűk rétegek hihetetlenül meggazdagodnak, mert lehetőségük van rá. Eltűnik a tudás igénye, illetve átszerveződnek az értékek, és a termelésben való részvétele az emberi munkaerőnek lassan megszűnik, többségük átkerül a szolgáltató szférába, és azért dolgozik, hogy fenn tudja tartani magát és családját. Lehet ebben kételkedni, de meg kell nézni a számokat, amelyek az iskolázottsági szint alakulását mutatják, vagy meg kell nézni a szakképzés helyzetét. Nagyon bonyolult összefüggés van az egyes területek között, amit itt most nem részletezek, de legyen elég annyi, hogy a jelenlegi értelmiségi elit tudásszintje és műveltsége egyre alacsonyabb szintre kerül, a szaktudás is devalválódik.
Van azonban egy még szembetűnőbb magyarázat
A jelenlegi tőkés termelési viszonyok tarthatatlansok, mert a tőkés termelési viszonyok között nem oldhatók meg a világ globális problémái, a tőke érdeke ütközik a globalitással. Egyéni vállalati érdekekkel, multinacionális cégek érdekeivel ütközik a globális felmelegedés hatásainak kivédése, vagy a folyamat lassítása. Ez elég ahhoz, hogy a tőke a politika lobbitevékenysége során befolyásolja a nemzeti érdekek érvényesülését a globális megoldásokkal szemben. A világ erőforrásainak elosztása nem csak igazságtalan, de pazarló is, mert egyik oldalon felhalmoz, és eltékozol erőforrásokat, a másik oldalon pedig nyomorban tart népeket, nemzeteket. Az elosztásban pedig a nemzetek nem támogatják a szolidaritási alapon történő elosztást, mert ez a tőkétől idegen, vagy ha meg is valósul itt-ott, az mindig a profitszerzést szolgálja.
A tőke egyik leghatékonyabb megtérülései a hadiiparban vannak
A politika nem átallja kiszolgálni ezeket az érdekeket. Háborúkat indít és támogat a fegyvereladások érdekében, és természetesen, az innovációs haszon reményében. A túlnépesedés kérdésében sincs megnyugtató megoldása a nemzetközi tőkének. Itt-ott helyi háborúkkal, vagy tömegpusztító fegyverek titkos bevetésével, vírusokon kísérletező laboratóriumok finanszírozásával próbálnak megoldást találni.
De ez már összeesküvés elmélet, mint ahogy az egész tőkés társadalom is lassan azzá válik.
