Blogbazár
Egyet tudunk: tesszük a dolgunk, mert a „hülye” hivatástudatunk még mindig ezt diktálja
„Mi vagyunk a szociális ágazat dolgozói. Mi gondoskodunk az idősekről, fogyatékkal élőkről, szenvedélybetegekről, mi dolgozunk a családsegítésben, a gyermekvédelmi alap- és szakellátásban, a hajléktalanellátásban” – kezdték bejegyzésüket azok a névtelen hősök, aki a háttérben keményen, alázattal dolgoznak az Ön, meg az Ön és mindannyiunk gyógyulásáért.
Mi vagyunk azok,
akik eszköztelenségükben, elkeseredettségünkben időről időre a végzettségünkről, munkában eltöltött éveink számáról és fizetésünk összegéről szóló feliratokkal árasztjuk el a Facebookot. Régóta kongatjuk a vészharangot. Kollégáink hagyják el az ágazatot (vagy akár az országot).
Mi vagyunk azok, akiknek néha már annyira elegük van ebből, hogy azt mondjuk, álljon le a teljes szociális ágazat, vonuljunk a Parlament elé. Mutassuk meg, nélkülünk nem működne az ország.
De mi vagyunk azok is,
akik hivatástudatból mégis mindennap mennek és csinálják tovább. (Még akkor is, ha tudjuk, ezt a hivatástudatot, elkötelezettséget használja ki a kormány.) Mi vagyunk azok, akik úgy megyünk dolgozni – akár bentlakásos intézménybe, akár pl. házi segítségnyújtásban a saját lakásában élő időshöz -, hogy tudjuk, minden óvintézkedésünk ellenére lehet, épp mi fogjuk bevinni a vírust.
Bevalljuk, ettől is rettegünk, de attól is, hogy a munkából hazavisszük a szeretteinknek, mert minket is ugyanúgy vár otthon idős szülő, krónikus beteg családtag…
És közben aggódva figyeljük a híreket,
minden egyes szociális intézményről, ahová bekerült a vírus, hiszen a kollégáink vannak ott, ők állnak helyt. Kitartást, vigyázzatok magatokra, mielőbbi teljes gyógyulást – üzenjük. Ugyanakkor büszkék is vagyunk: mert közülünk valók azok is, akik – még az egyszeri 500 ezer forint elmaradása, vagy az évek óta késő bérrendezés ellenére is – beköltöznek az idősotthonba, hogy csökkentsék a vírusveszély kockázatát és biztosítsák az ellátást.
Mi vagyunk a szociális ágazat dolgozói
Szociális végzettséggel rendelkezők és technikai dolgozók. Együtt. (Bizony, takarítók, sofőrök, konyhások, nélkületek sem működne!)
Nem sajnáltatni akarjuk magunk, csak szólni, hogy vagyunk, hogy MÉG vagyunk.
És ahogy eddig, úgy ezután is mindent meg fogunk tenni, hogy működjön a szociális ellátórendszer. Nem tudjuk, mi vár ránk a következő hónapokban.
Államtitkár „úrral” ellentétben mi nem mondjuk, hogy a szociális ágazat felkészült a koronavírus második hullámára. Szeretnénk, ha így lenne, de sajnos túl régóta rohasztották le ezt az ágazatot ahhoz, hogy ilyet ki lehessen jelenteni.
Egyet tudunk:
tenni fogjuk a dolgunk. Mert a „hülye” hivatástudatunk még mindig ezt diktálja.
Emellett reménykedünk abban, hogy minél hamarabb és minél kevesebb beteggel/áldozattal túl lesz az ország ezen… és akkor viszont irány a Kossuth tér.
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1265290913825215&id=527293504291630
Szerző
