Menjünk tüntetni. Legyen napos idő, enyhe szellő, négytől hatig tartson, aztán menjünk haza. Legyünk százezren, legyünk nagyon sokan, de érjünk haza a vacsorára.
Utána majd nézzük meg ha kiáll a kormány sok nagyeszűje, és a képünkbe röhög. Meg azt mondja, demokrácia van, lehet tüntetni, de attól nem változik semmi, megnyertük a választást, nagy a felhatalmazás, bla, bla. Aki meg tüntet az hazaáruló, soros-ügynök, -bérenc, hülye. Ezt jó lesz hallgatni.
Vagy zárjuk körbe a parlamentet, a választási irodát, a közlekedési csomópontokat, a kastélyokat, letelepedési kötvényt, közvilágítást, a jegybankot, vadászleseket, helikopter leszállókat.
Legyenek ott a civilek, a pártok, a jobbosok, a balosok, a közép, a hosszú, és a rövid hajúak, a sánták, a vakok, a hülyék, az okosok. Legyen nálunk hálózsák, mobil wc, kaja, víz. Mert nem megyünk haza.
Lengjenek zászlók, legyenek táblák, legyen kitartás, legyen bátorság, legyen eszünk.
És mi legyen utána? Kormányozni kell, elszámoltatni kell, rendet kell rakni.
Kinek?
Csak van ebben a kibaszott országban annyi szakember, akivel ezt meg lehet tenni! Meg annyi tisztességes politikus aki ebben segít, és nem a mandátumát nézi elégedetten.
Menjünk tüntetni. Legyen értelme. Mert akkor csak egyszer kell tüntetni, nem négy évig!