Einstand – Írta Molnár Ferenc, Kurt Vonnegut és írja az állampárt

Papuskáim! Kutatóprofesszorok, szaktudományok doktorai, tudományos kutatók, munkatársak! Ne akarjatok ti itten semmi kutatóintézetest játszani! Se tudományost, se akadémiást. S főképp ne akarjatok golyózni a Múzium falánál! Jó, ha tudjátok: már megint a Weisznek lesz igaza, aki látva a Pásztor fiúkat, előre szólt, hogy „Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz!”…

Nehogy már itt bárki is az ámulást mímelje, a meglepettet adja,

miután kiderült, ami lassan egy éve sejthető volt: ez a kormány igenis lenyúlja a MTA-tól a kutatóintézet-hálózatot A törvényjavaslat szerint – mert ugye kellő jogi alátámasztás nélkül ez is csak egy nettó lopás lenne – akár már augusztustól elvehetik a Magyar Tudományos Akadémiától mind a 15 kutatóintézetét és -központját. Méghozzá ingyenesen, azért, hogy egy új – még nem létező, de engedelmesebbnek szánt – állami kutatóhálózat „kezelésébe” adják. Ezt az újat speciel egy testület irányítja majd, amely az akadémia és a kormány által jelölt 6-6 tagból áll, és az ő javaslatuk alapján Orbán Viktor által kinevezett elnök kerül az élére. E 13 fős testület dönt majd a kutatóhelyek sorsáról és azok vezetőinek személyéről. És vajon ki lesz a tizenharmadik? Na, ki lesz az Orbanisztán vezére által kinevezett „elfogulatlan” elnök, aki 6-6-nál dönt? Hmmm?

Hmmm. Ami itt pont annyit tesz, mint Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című művének vissza-visszatérő mondata, hogy „Így megy ez”. Nem bonyolult ám. Egy amerikai katona Drezda bombázása után a pincékben egy fazéknyi drágakövet szed össze, a halottaktól. „Így megy ez”. Egy liftszekrény halálra lapít egy embert. „Így megy ez”. Szodoma és Gomorra elpusztul a kénköves, tüzes esőben. „Így megy ez”. És Lót felesége visszapillantva sóbálvánnyá dermed. „Így megy ez”. Szóval hmmm…

De tényleg: hogyan is megy ez az állami elvevősdi?

Pontosan úgy, ahogy Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényében Nemecsek Ernő elmeséli:
„…Akkor aztán én gurítottam és találtam. Megnyertem az összes golyókat. És oda akarok menni, hogy összeszedjem, volt már vagy harminc golyó, de elémbe ugrott az egyik Pásztor, a kisebbik, és rám kiáltott: Einstand! Én hátranéztem, és Kolnay meg a Barabás már szaladtak, a Weisz a falnál állt, és sápadt volt, a Richter meg még gondolkozott, hogy szaladjon-e vagy nem. Én próbáltam előbb becsületesen. Azt mondtam: „Kérem, ehhez maguknak nincs joguk.” De akkor már az öregebbik Pásztor szedte fel a golyókat, és rakta be a zsebébe. A fiatalabbik meg megfogta a mellemen a kabátomat, és rám kiáltott: „Nem hallottad, hogy einstand?!” Hát persze aztán én se szóltam semmit. A Weisz pityeregni kezdett a falnál. És a Kolnay meg a Kende a Múzium sarkáról kukucskáltak vissza, hogy mi történik. És a Pásztorok mind fölszedték a golyókat, és egy szót sem szóltak, csak továbbmentek. Ez volt az egész.”

És nincs helye a kételynek: ez lesz megint az egész. Ennyi. Egy újabb jelképes értékű, fontos részt ragadnak el erővel a grundból a narancssárga-ingesek. (Az utólagos legitimáló hablatyolás sem lesz ismeretlen: „mert a magyarok így döntöttek”). A tiszti ház, a magánnyugdíj-kassza, egy sor palota, sok ezer hektár zsíros termőföld, a fél pesti belváros, a Budai Vár és a Városliget java, no meg a Balaton után most épp a MTA kutatóhálózata és vagyona kerül sorra. Széchenyi hagyatéka. „Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz!” Azután egy, tán nem is távoli napon Janó szippant majd egyet a pipájából, és csak annyit mond Bokának a Lex MTA-val elpecinázott fatelepről: „Hétfőn gyünnek munkások, felássák grundot… csinálnak pince… fundamentum…”
Hmmm. Így megy ez, papuskáim. Nem is kell hozzá nagy tudomány…