Orbán Viktor erkölcsi önmegsemmisítése – egy volt tanácsadó, Elek István a főnökről és módszereiről

Elek István közíró, rendszerváltó politikus, ma alapító tagja Karácsony Gergely 99 nevű mozgalmának. 1993-ban az MDF-ből történt kizárása után ült át a Fidesz-frakcióba, ekkor kérte fel Orbán, akiről ma így gondolkodik: „egy páratlan politikai tehetség, Orbán Viktor kifordulása önmagából a pénz és hatalomvágy sarkallta erkölcsi önmegsemmisítés – ami persze egy hosszabb folyamat eredménye”. Elek most Torkos Matild (Index, link az írás végén) cikkében nagy vonalakban ugyan, de levezeti az Orbáni kormányok munka-ívét egészen a jelenlegi autokratikus működésig bezárólag. Szerinte 2013 tavaszától már nincs közjogi korlátja az orbáni hatalomgyár akaratérvényesítésének.

Orbán Viktor első kormánya, és ami utána jött

Már akkor is érvényesült valamelyest a kormányzás Orbán Viktor alkatából következő tekintélyelvű karaktere, és ez a miniszterelnök és a kormánytagok viszonyában is érezhető volt. De akkor ez még ennek ellenére döntően kollegiális kapcsolat volt, sem a kormány tagjai, sem a tanácsadók nem alárendelt végrehajtók voltak – mondja Elek az Indexnek.

„A Fidesz szervezetében a radikális centralizáció a 2002-es választási vereség után, a polgári köri mozgalom kibontakozása, majd annak kudarca után következett be, amikor 2003-ban Orbán úgy döntött, mégis visszatér a párt élére, és azt újjászervezi. Akkor kérte és kapta meg azt a jogosítványt – a legközvetlenebb vezetőtársaitól is –, hogy lényegében ő határozhatja meg a párt politikáját és azt is, hogy ennek egy olyan pártszervezési rendszert, a választókerületi rendszert feleltessék meg, amelyben már nem úgy épül fel a párt, hogy vannak alapszervezetek, amelyek megyei testületeket választanak, hanem a választókerületek vezetői mindenütt megbízottak, akik közvetlenül Orbánhoz vannak becsatolva. Rajtuk keresztül működteti az egész pártot. Ez egy felülről centralizált, egy kézben tartott pártszervezeti rendszer, lényegében ennek megfelelően alakította át – a szervezeti különbségeket tekintetbe véve – 2010 után az egész kormányzati rendszert is.”

2006-tól indult az a rendszer, hogy a „jelöltek” -legyen bármiről is szó- nem a párthoz, hanem személyesen Orbánhoz vannak bekötve. Ettől kezdve a pártkarrier alapja nem a tehetség és az idő, hanem a vezetőhöz való parttalan hűség lett – tudjuk meg Elektől.

Az ellenzéki lét

Tehát a háttérben a politikai kultúra romlása áll, a politikai polarizálódás, a nyilvánosság terének átalakulása és természetesen a társadalmi elégedetlenségek folyamatos növekedése. A magyar társadalom nagy többsége már a 90-es évek második felében is a rendszerváltó folyamat vesztesének érezte magát. A Kádár-rendszer iránti nosztalgia tartósan kimutatható volt a közvélemény-kutatásokban, ezt a társadalmi elégedetlenséget fejelte meg a 2006-os politikai válság, majd a 2008-tól kibontakozó világgazdasági válság.

Ezt követően Elek röviden elemzi, hogy mi is történt 2006-ban a magyar politikai élet számára még ma is felmérhetetlenül fontos évben, amikor robbant az „őszödi beszéd„, majd annak hullámai, amelyek később a Fidesz első kétharmadához vezettek. Szerinte ebben nagyban bűnös az akkor hatalmon lévő baloldal válságkezelése, amit csak megfejelt a 2008-as világgazdasági válság.

Ezek az előzmények magyarázzák azt is, hogy miért nem tudta a társadalom nagy többsége, benne a vesztes helyzetbe kerülő ellenzéki társadalomrész idejekorán a jelentőségének megfelelően kezelni azt a szabadságkorlátozó folyamatot, ami itt 2010-ben elkezdődött. Hosszú ideig az ellenzék nagy részének mintha képzelőereje se lett volna ahhoz, hogy felfogja, mi zajlik itt a szeme előtt és részben óhatatlanul az asszisztálásával.

Hogyan tovább?

Az interjúban a közíró azzal is hosszan foglalkozik, hogy mi lenne a dolga most a kampányban és mi lesz egy ellenzéki győzelem esetén a mai ellenzéknek, ennek részletezésébe most nem megyünk bele, csak egy nagyon fontos gondolatot ragadunk ki:

A választási kampányban az ellenzéknek őszintén el kell mondania, hogy így látjuk a helyzetet, és ilyen módon akarjuk ezt megváltoztatni. Adjatok nekünk fölhatalmazást arra, hogy az Alaptörvény ellenállási passzusa alapján kimondjuk a parlament első ülésén, hogy mindazok a jogszabályok, illetve paragrafusok, amelyekről hitelt érdemlően bizonyítható, hogy ennek az alkotmányosan tiltott, kizárólagos hatalomra törekvésnek a részeként születtek, érvénytelenek, semmisek.

A kormányfő egykori tanácsadója az Indexnek adott exkluzív interjújában elárulta, hogy már az első Orbán-kormány működésekor is érezhető volt valamelyest a kormányzás Orbán Viktor alkatából következő tekintélyelvű karaktere és ez a miniszterelnök és a kormánytagok viszonyában is tetten érhető volt.

„Elkezdtünk jelentős lépésekkel távolodni attól az ideális viszonytól, amiben – a politikai közös nevező alapján – az ellenzék és a kormánypártok kölcsönösen méltányolva egymás helyzetét a korábban közösen megszabott jogosítványokkal élve működtetik az országot.” – meséli Elek István, aki azt is hozzáteszi, hogy szerinte a miniszterelnök egyre kevésbé vett részt a parlamenti vitákban, például nem szavazta meg az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságokat.

Végezetül még két nagyon fontos, megfontolásra méltó mondat az interjúból:

Sokkal nyitottabbnak kellene lennie az ellenzéki összefogásnak a civil közösségek iránt. Hiszen az ellenzéki pártoknak összesen nincs annyi tagjuk, mint amennyi Nyugaton egy normális demokrata pártnak.

(Olvassa el Torkos Matild teljes Interjúját az Indexen!)

Kapcsolódó

Elek István: Orbán "lopakodó államcsínnyel" felszámolta a liberális demokrácia vívmányait