Hosszú betegség után, szombaton otthonában, családja körében elhunyt Horgas Béla költő, író, szerkesztő – számolt be róla oldalán a Liget Műhely, amelyet a költő-író feleségével közösen alapított. Temetéséről később intézkednek.
Közel hatvan éven át publikált
Horgas Béla 1937-ben született a Somogy megyei Homokszentgyörgyön. 1961-től az ELTE magyar szakán volt hallgató. 1965-ben diplomázott. 1960 óta publikált szépirodalmat, verset, prózát és értekezést – írja a Wikipédia.
1965-ben jelent meg első verseskötete a Nevetni, sírni című. 1965 és1988 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, majd a Liget folyóirat és Könyvek főszerkesztőjeként dolgozott. 1988-ban feleségével, Levendel Júliával együtt létrehozta a Liget Műhelyt, amely könyvkiadóként is funkcionál.
Műveiben gyakran meseelemeket használt fel. A gyermekvers játékosságából sokat tanult. Maga is írt meséket, gyermekverseket. Sétalovaglás (versek, 1969) című kötetéből a költői világkép módosulása verseinek poétikáját is megváltoztatja. A versbeszéd utalásossá, áttételessé válik, a költő távoli dolgokat asszociál.
Több prózakötete is megjelent (Címkeragasztás, 1976). Mammutfogak (1980) címmel verseit és elbeszéléseit adta ki. Irodalomtörténeti, esszéírói munkásságából kiemelkedik József Attila világképéről írt könyve (A szellem és a szerelem, 1970) és műelemzés-kötete (Nyomolvasás, 1978). Csokonai Vitéz Mihályról kismonográfiát írt (1988).
Eltűnt egy tű, egy tűfénnyel
kevesebb lett,
tűvé tettük a szobát érte,
de a lyukacsos földi térben
szobányi tű fénye sem
világított oly fényesen,
mint az az elveszett –
végül egészen besötétedett.
(Horgas Béla)