Bogdán Árpád második mozija, a Genezis a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Panoráma szekciójában debütált, egyedül képviselve a magyar játékfilmet. Nálunk a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozott be, azóta pedig már a mozik is vetítik.


[mnky_ads id=”10551"]

Kiharcolják a maguk békéjét

Története a 2008–2009-es romagyilkosságok idején játszódik. Három szálon fut, ám a főszereplők élete előbb-utóbb valamilyen formában összekapcsolódik. Ricsi, a roma kisfiú családját meggyilkolják egy rasszista támadásban. Virág, a hallássérült, zárkózott kamaszlány, aki íjász és önkéntesként kutyákat gondoz a gyepmesteri telepen, akaratlanul belesodródik ebbe a történetbe. Hannát, a fiatal, sikeres ügyvédnőt pedig a gyilkosságok negyedrendű vádlottjának védelmével bízzák meg. A rendező első játékfilmje, az önéletrajzi elemeket is hordozó Boldog új élet egy nevelőintézetből kikerülő roma fiú gyökértelenségének története (amely 2007-ben elnyerte a 38. Magyar Filmszemle legjobb első filmesének járó Simó Sándor-díjat), annak idején szintén meghívást kapott Berlinbe.

[m[mnky_ads id=”10552"]p>

– A Genezis sok képi motívumot és szimbólumot visszahoz az első filmjéből, a Boldog új életből. De míg az utóbbiban a főhős nem tudja feldolgozni az eredendő családhiányt, nem talál kapaszkodót, a mostani film kulcsszereplői – noha nehéz terheket viselnek a múltból, és súlyos helyzetbe kerülnek – mégis úgy döntenek, kiharcolják a maguk békéjét. Mi történt a két film között? Mitől lett bizakodóbb?

– Idősebb lettem tíz évvel. A forgatókönyv írása során számomra is egyértelművé vált, hogy a szimbólumrendszerben, illetve a képi világban valóban a Boldog új élet alkotói gyökereihez nyúlok vissza, de amíg akkor nagyon kemény zárójelenet mellett döntöttem, ma íróként igényem támadt arra, hogy elsősorban saját magam, de nyilván a nézők számára is kiutat tudjak mutatni, és az újrakezdés nagyon nehéz, de élet- és szükségszerű első lépéseivel zárjam le a filmet. Már akkor, amikor a rasszista indíttatású gyilkosságok történtek, azon gondolkodtam, milyen hatással lehet ez a jelenség a társadalomra vagy a társadalom legkisebb egységeire – jelen esetben a családokra és a családokon belül az egyénekre. 2009-ben készítettem Mészáros Antóniával egy dokumentumfilmet a romagyilkosságokról, és foglalkoztatott a szociális vetületük. Az első filmem, a Boldog új élet története is a család, a család hiánya és a kötődések határmezsgyéjén bontakozik ki, és úgy éreztem, van még mondanivalóm ezzel kapcsolatosan.

Hinni akarom, hogy az ember a jó mellett dönt

– A Genezis szereplői miért tudnak felkelni, kilépni, újrakezdeni? Kevés segítségre számíthatnak a tágabb környezetüktől. Ricsi, a kisfiú esetében például sokszor a tanárokból is egy kart, egy hátat, egy alakot látunk. Bár nem bántják, még a maguk módján óvni is szeretnék, de arctalanok, személytelenek. Látjuk azt is, hogy a gyerekek milyen kegyetlenek tudnak lenni a saját sorstársaikkal is. De nem látjuk a filmben a falu közösségét.

– Ehhez nem is kell látni. Tudjuk, hogy a gyerekek képesek kegyetlenek lenni, elég csak Golding könyvére, A Legyek Urára gondolni. A megfelelni vágyás, a csapatdinamika, a csoporthoz, csordához való tartozás: ezek mind-mind megrajzolják a gyerekek aktuális kis gonoszságait vagy akár a jó cselekedeteiket is. Hogy miért tudnak újrakezdeni? Ha lelkész lennék, vagy vallásos, ha tartoznék valamilyen felekezethez, akkor egy nagyon jó istenhittel huszárosan tudnék erre válaszolni. De nem vagyok az. Viszont úgy gondolom – és nagyon sokan ezt nevezik hitnek –, hogy az emberben igenis jelen van mind a két, a bibliai történeteket és a jelenvalóságunkat is formáló erő, a jó és a rossz. Ezek a szereplők morális tartásukhoz nyúlnak vissza, ami alapvetően bennük rejtőzik, és hiába nehezebb a jó útja, akkor is azt választják. Hinni akarom, hogy az ember – ha egy nagyon szélsőséges ponton válaszút elé kerül – a jó mellett dönt. Nekem erre volt szükségem, ezért választanak a filmemben is így – elsősorban magukból kiindulva.

– Tehát kevés külső dologba kapaszkodhatnak.

– Lényegében igen, és azok is nagyon el vannak rejtve. Mint ahogy nem azért vagyunk jók – gondolom én –, mert eszünkbe jut, hogy valamikor azt mondták, ne tedd ezt vagy azt. Hanem azért, mert egyfajta belső iránytű megmutatja, mi a helyes. Természetesen ennek a belső iránytűnek a mozgása mindig az addig megélt pillanatainkra hagyatkozik. Mint ahogy Virágnál – a középső történetnél – a magányérzete, a családi története, a kutyákhoz való ragaszkodása, a tinédzser bezáródása mind-mind arról beszélnek számomra, hogy e karakter egy gondolkodó, érzékeny típus, és igenis, fiatal kora ellenére képes nagyon erős és megpróbáltató döntést hozni.

Egész Európának újra kell tanulnia az erkölcsi pontjait

– Tíz év telt el a rasszista indíttatású gyilkosságsorozat óta. Készült róla dokumentumfilm, filmdráma (Fliegauf Benedek: Csak a szél), mégis, szinte nem vett róla tudomást a társadalom, és azóta is alig esik szó róla. Mit vár tíz év távlatából?

– Egy társadalomnak mindig kell tudnia emlékezni. Ezért vannak színdarabok, versek, események, filmek és így tovább, hogy ne próbáljuk a némasággal meg nem történtté tenni dolgokat. A másik, ami motivált, hogy egységesen gondolkodjunk. Nemcsak a mi országunknak, hanem Európának is újra kell tanulnia az erkölcsi pontjait, újra kell építeni az ezeket védő tűzfalakat. Többek között ezért is jutott ki nemzetközi porondra a Genezis, hogy mindegyik ország nézője felismerje azokat a problémákat, amelyekről a film beszél – akár tíz év távlatából. Majdnem mindegy is, hogy mikor történt, azért készítettünk játékfilmet és nem dokumentumfilmet, mert ebben a műfajban könnyebb fenntartani a kommunikációt a társadalommal arról, hogyan bánunk a köztünk élő vallási és etnikai kisebbségekkel.

Az interjú folytatását itt olvashatja.

(Forrás: 168 Óra, szerző: Dorogi Katalin)

[mnk[mnky_ads id=”10553"]

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét