Elhunyt Kornai János közgazdász – Legyen könnyű neki a föld!

Életének 94. évében, hétfőn elhunyt Kornai János Széchenyi-díjas közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Harvard Egyetem és a Corvinus emeritus professzora, a francia becsületrend kitüntetettje, a svéd, amerikai, és más akadémiák tiszteletbeli tagja – közölte a család hétfő este az MTI-vel.

A Széchenyi-díjas professzor 93 éves volt

Fischer Iván így búcsúzott

„Ma elvesztettük Kornai Jánost. Nagyon nagy, személyes fájdalmat érzek, nem csak azért, mert jó barátom volt, csodálatos beszélgetőtárs, akire, bármi történt, annyira vártam, hogy megbeszélhessük, megérthessük a történteket, de azért is, mert mindig ott ült koncertjeinken, imádta a zenét, és arról is sok szakembernél érdekesebb meglátásai voltak. Kornai jelentősége felbecsülhetetlen: A Hiányban ő fedezte fel a centrailzált rendszerek, köztük az államszocializmus hátrányait. Kínában az ő nevéhez kapcsolódik a gazdasági nyitás. A legjobb elemzéseket a mai Magyarországról is ő írta, végig töprengve, önmagát marcangolva, saját tanácsadói szerepének tisztességét megkérdőjelezve. Pedig nem ismertem nála tisztességesebb embert, őszintébb, alaposabb tudóst. Oda jutott, hogy nem akart beleszólni az eseményekbe, de időnként megírta, mit gondol társadalmunkról. Tisztán látott, nem homályosította el gondolatait semmiféle, a hazai értelmiségre annyira jellemző divatos elmélet. Talán ő volt a legnagyobb magyar, aki őszinte szeretettel aggódott életünkért. Jancsi, nagyon hiányzol.”

Vásárhelyi Mária búcsúja….

„Ő már tényleg az utolsó mohikánok közül is az egyik legutolsó volt. A negyvenes évek végén a Szabad Népnél a „Vásárhelyi óvoda” tagja volt Kende Péter és Gimes Miklós mellett. Apu csak 10 évvel volt idősebb náluk, de mellette tanulták az újságírás csínját-bínját és élték az újságírók bohém életét. Aztán a nagy kijózanodás kezdetén, a Rajk per idején, Kornai János úgy döntött, hogy teljesen kiszáll a politikából és a közgazdaságtudománnyal fog foglalkozni. És ez volt talán élete legjobb döntése. Igazán komoly, világszerte elismert életművet hagy maga után, az államszocialista rendszer egyik legnagyobb hatású elemzője lett. Aztán segített megérteni mindannyiunknak a rendszerváltás utáni évek gazdasági logikáját is.

Én még a nyolcvanas években kerültem szakmai kapcsolatba vele; azon kevesek közé tartozott, aki nagyra értékelte a Közvéleménykutató Intézetben folyó, a gazdasági közhangulat változásaira vonatkozó szisztematikus kutatásainkat, amelyek eredményeit fel is használta munkáiban. Kár, hogy ezek jelentőségét az utókor sem ismerte fel és hagyta elenyészni. A rendszerváltás után is dolgoztunk együtt és közben próbált rábeszélni, hogy írjam meg a „nagydoktorimat”, de erre nem tudott rávenni. Talán érdemes lett volna, de a 2010-es újabb rendszerváltás utáni kirúgásomtól ez sem tudott volna megvédeni. Ezt követően időnként találkoztunk mindenféle eseményeken, könyvhéten, koncerten, születésnapokon és utóbb egyre inkább temetéseken. Mindig érdeklődő volt, kedves és szerény, szóval olyan nagyon emberi. Ő is ahhoz a generációhoz tartozott, amelynek tagjai egyszerűen csak szeretetből szolgálták a hazájukat és nem vártak cserébe semmit. És nem is hivalkodtak ezzel.

Kornai János életművével nagyobb szolgálatot tett ennek a hazának, mint az összes handabandázó, hazaffy együttvéve. Művei világszerte a közgazdasági alapműveltség fontos alkotórészei. Ma is látom magam előtt, ahogy ott ül Anyu temetésén, magába roskadva. Ugyanabban az évben születtek és a kollégiumi évek alatt szövődött közöttük valami kis szerelem is. Hosszú ideje készülődtem, hogy elmenjek hozzá, de ez elmaradt. És most, hogy ő is elment, elvitt a múltamból egy újabb kis darabot.”

Szűcs Róbert Gábor így emlékezett….

„Mikor A hiányt olvastam, azt hittem, külföldön él. Olyan nagy név volt, és annyi külföldi szakirodalom idézte, hogy ez talán nem volt megbocsáthatatlan tájékozatlanság. A hiány, az Anti-equilibriummal együtt alapmű. És persze a máról (forrás: Telex, nem tudom ők honnan idézték): „Nincs hónap, hogy ne lenne valami centralizáció, központosítás. Az ilyen rendszerben a piramis tetején ott áll a legfelső vezér, alatta is vannak szintek, ahol az emberek egy ideig várják a parancsot, hogy azt majd ők is továbbadhassák. Egy idő után pedig már parancs sem kell, a végrehajtók már érzik, hogy mit kell továbbadni.”
Ilyenkor nagyon picinek érzi magát az ember. Nyugudjék békében. Bár, ha meggondolom, ő se hal meg soha.”

Békesi László szavai...

„94 éves korában elment Kornai János, a legnagyobb magyar közgazdász, az egyetemes közgazdaságtudomány kiemelkedő alakja. Tudós kutató és gondolkodó, a világot ismerő, tanulmányozó és jobbá tenni szándékozó szellemóriás, közgazdász generációk felejthetetlen tanára, ösztönzője, élő lelkiismerete.

Nem lehettem tanítványa, vagy közvetlen munkatársa, mégis mesteremnek, mentoromnak tekintettem. Pályám során valamennyi döntésemben, terveimben, programjaim kidolgozásakor az lebegett szemem előtt: mi lenne erről János véleménye, tanács?

Valahányszor véleményét, tanácsát kértem, soha nem tagadta meg segítségét, gondolataival akkor is támogatott és ösztönzött, amikor vitáink voltak szakmai kérdésekben.

A köszönő szó kevés és erőtlen a búcsú pillanatában. Sok-sok tanítványod, követőd, munkatársad hálája kísér utadon. Munkásságod hatalmas teljesítménye velünk marad és utódaink számára is támasz, igazodási pont lesz. Nyugodj békében János, tanításaidat megfogadjuk, emlékedet megőrizzük.”

Kornai János 1928-ban született Budapesten

A budapesti tudományegyetemen végzett, 1947-től a Szabad Nép gazdasági szerkesztője volt, 1955-ben az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa lett. 1966-ban elnyerte a közgazdaságtudomány doktora címet, 1976-ban az MTA levelező, 1982-ben rendes tagjává választották. Számos külföldi egyetem hívta meg vendégprofesszornak:

• 1966-ban a Sussexi Egyetem,
• 1968-ban és 1973-ban az amerikai Stanford,
• 1970-ben a Yale,
• 1972-ben és 1983-ban a Princeton,
• 1976-77-ben a stockholmi és
• 1984-85-ben a Harvard Egyetemen tanított.
• 1972-1977 között az ENSZ Fejlesztéstervezési Bizottságának alelnöke volt.

Dolgozott az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének osztályvezetőjeként,

emellett a Collegium Budapest, a budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem, 1986-tól az amerikai Harvard Egyetem professzora is volt. Tagja volt az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának, valamint a Közgazdasági Szemle című folyóirat szerkesztőbizottságának.

Az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia, a Brit Akadémia, a Svéd Királyi Akadémia, a Finn Tudományos Akadémia és az amerikai tudományos akadémia külföldi tagjává választották, a torinói Tudományegyetem pedig díszdoktorrá nevezte ki.

Főként a tervezés matematikai módszereivel, a matematika és a számítástechnika közgazdasági alkalmazásával, a gazdaság mechanizmusának elméletével foglalkozott. Közgazdasági művei tíz nyelven olvashatók, köztük az Anti-equilibrium japánul is.

Legismertebb munkája A hiány, amely 1980-ban jelent meg

Önéletrajza 2005-ben jelent meg, ezt követte a japán kiadás, majd 2007 elején az angol változat. Munkásságáért

• 1983-ban megkapta a magyar állami díjat és a német Alexander von Humboldt-díjat.
• 1994-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.
• 1997-ben megkapta a francia Becsületrend tiszti fokozatát.
• 2001-ben a stockholmi Közgazdaságtudományi Egyetem, majd 2003-ban a várnai közgazdasági egyetem,
• 2013-ban a pozsonyi Páneurópai Főiskola díszdoktorává avatták.
• 2005-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki.
• 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal polgári tagozata kitüntetést kapta.
• 2007-ben Akadémai Nívódíjjal,
• 2008-ban – 80. születésnapja alkalmából – a Magyar Közgazdasági Társaság Közgazdász Életműdíjával tüntették ki.
• 2009-ben megkapta a Húsz éves a Köztársaság Díjat.
• 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta életművéért, a gazdasági rendszerek elméletének és működésének kutatásában elért, világszerte elismert eredményeiért.

2018-ban kilencvenedik születésnapja alkalmából tiszteletére egésznapos tudományos konferenciát rendezett a Budapesti Corvinus Egyetem. 2018-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjává választották.

Forrás

Kapcsolódó

Kornai János: Orbán Viktor ma jobboldalibb hangnemet üt meg, mint a korábbi szélsőjobb