Blogbazár
Éljen pártunk és kormányunk, éljen a kuktába főzött vegyigyümi rézeleje….
„Kis lépés ez egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” Megvan? Neil Amstrong 1969-ben momentán ezt a Holdon mondta. Egyrészt el lehet tolni mindenkinek a kispiros bringát, mert a magyar immáron nemcsak lovas, de ismét űrhajós nép is lesz.
Persze, akkor és csak akkor, ha mindezt pártunk és kormányunk,
meg a hangok az ő okos és szép fejükben, és személyesen minden magyarok spirituális nagymestere, a Kedves Vezető is így akarja. de szép is! Ma még csak a disznókarajon lobog a magyar zászló vidáman, holnap már, lehet a Marson is fog. Vagy nem.
Alszunk még párat, és reményeink szerint a K. Vezető kert végi udvari budija és a szintén oda álmodott udvari stadionja között elstartol az első Mészáros&Mészáros rakéta. Lelki szemeim előtt a Nemzeti űrhajósaink, mind tetőtől-talpig KettőRule – Turul, te lökött! TURUL! – szkafanderben, a cucc nyakába meg patentül bevarrva a made in China. Szelel, mint állat, de legalább gyatra angolsággal rajta van, hogy csak beltéri használatra, meg mérsékelten vízálló. Oszt?
Szóval fel a fejjel,
ha az ápolók nem jönnek időben, akkor visszavonhatatlanul itt kopogtat a szép magyar jövő, közvetlenül a K. Vezető udvari latrinája mellett. Menthetetlenül űrhajós-lovas-focis nemzetté válunk.
A történetírás különben háládatlan egy szakma,
mert míg pontosan tudjuk, hogy mit mondott Amstrong a Holdon – egyáltalán ki az az Amstrong? Mi az a Hold? Van ezeknek Fidesz tagsága? Akkor meg? – addig a jelentőségét tekintve a holdra szállásnál ezerszer fontosabb, hihetetlen magasságokba mutató mondatról, miszerint
„a pálinkafőzés része életmódunknak”
szinte említést sem tesznek. Pedig ezt maga Tállai András, patyolat eleganciájú divatguru pénzügyminiszter-helyettes naccs’úr nyilatkozta az ő szép szájával, természetesen még szkafander nélkül, tehát joggal feltételezhetjük, hogy őexcellenciája mindezt nem a Holdon, és nem is a Marson böffentette fel.
Abban viszont csak találgatni tudunk,
hogy mindezt kezelés előtt, esetleg közben osztotta meg a nagyérdeművel. Kezelés után biztos nem, mert akkor már ritkán beszélnek vadakat a kedves betegek. A nagyérdemű meg a mondat végén mi lennénk, a szájtáti nép. No problem, öcsém! Tökéletes a mondatfűzés, mi – nekik – mindig csak a mondat végén szereplünk. Itt tartunk.
Nemzetünk méltán csodált fénylő fáklyájától kellett megtudjam,
– aki különben hosszú évekig a NAV vezetője is volt, amit ő romantikusan csak APEK-nek nevezett – hogy nyugodtan ki lehet vágni a csodába a biológia tankönyveket. Mert ugyan létez(het)nek az állatvilágban éjszakai, rejtőzködő, esetleg ragadozó fajok, és az emberi kultúra része lehet akár az európai életmód is, de nem itt, mordorföldön! Mert a szittyamagyar csak és kizárólag a pálinkafőző életmódot preferálja. Ilyen a genetikája.
„A pálinkafőzés része életmódunknak.”
Így! Mondjuk, elnézve ő(ke)t, valóban nehéz vitába szállni naccs’úrral, bár az óhatatlanul felmerül a távoli szemlélőben, hogy nem pálinka az, inkább valami pokoli rézelejét esetleg pitralont ihatnak hektószám. Mi, mással lenne magyarázható jelen mentális állapotuk, hogy mégse írjak katasztrófát? Az ember eddig gyanútlanul dőlt hátra, mert Kósa Lajos napok óta sehol, de erre meg itt van a többi.
A baj ott kezdődik, hogy pénzügyminiszter-helyettes úrnak, mégis igaza lehet. Mi mással lenne magyarázható a (volt) tábori református püspök nagyszerű felfedezése – Basszus! Mind a két szemével látta! – aki szerint „Soros civiljei GYUFÁSDOBOZBA CSEMPÉSZIK BE A CSÓTÁNYOKAT a börtönökbe!” GYUFÁSDOBOZBA!
Itt és most álljunk meg egy elvtársi szóra!
Ezek után merje bárki is azt állítani, hogy a mindig fess Tállai nagy’úr levegőbe beszél! Hogy a pálinkafőzés nem része életmódunknak! Éljen pártunk és kormányunk, éljen a kuktába főzött vegyigyümi rézeleje, meg a gyufásdobozban csempészett csótányok.
Kis lépés ez egy embernek tudom, de most megyek és eret vágok magamon. Kíszvagyok! Ha keresnek, meghaltam!
Szerző
