Ellenzék simfölése egy focimeccs kapcsán, avagy aki nem posztol ájultan, az nem elég magyar?
Megosztás
Az már nem veri ki a biztosítékot, bár néha röhejes, hogy amikor a magyar fociválogatott labdába rúg és veszít, akkor a regnálókörüliek megmagyarázzák, hogy ez azért jó, mert majd a visszavágón harci szellem járja át a fiúkat. Ha döntetlenre sikeredik a meccs, akkor az győzelem, hiszen nem kaptunk ki és, ha nyer a válogatott, akkor „miniszterelnöki szintig ér az őrjöngés”, aki számít, az előtte-alatta-utána a helyszínről posztol őrjöngtében.
Az már nem veri ki a biztosítékot, bár néha röhejes, hogy amikor a magyar fociválogatott labdába rúg és veszít, akkor a regnálókörüliek megmagyarázzák, hogy ez azért jó, mert majd a visszavágón harci szellem járja át a fiúkat. Ha döntetlenre sikeredik a meccs, akkor az győzelem, hiszen nem kaptunk ki és, ha nyer a válogatott, akkor „miniszterelnöki szintig ér az őrjöngés”, aki számít, az előtte-alatta-utána a helyszínről posztol őrjöngtében.
„Bulgária elleni 3–0-ás győzelemmel kezdte az EB-selejtezőt a magyar labdarúgó-válogatott. A történelmi startról, annak eredményéről több politikus is beszámolt a közösségi oldalán. Az ellenzéki képviselők többségénél viszont, úgy tűnik, Szoboszlai Dominikék sikere nem ütötte meg az ingerküszöböt….”
-írták feltehetően a lejáratás jegyében. Ezután végig vették, hogy ki, miről írt bejegyzést hétfőn este.
Volt például olyan politikus, aki nem átallott a szomszédban dúló háború kapcsán írni, volt, aki az országos vihar okán intette követőit óvatosságra, az is előfordult, hogy a magyarországi demokrácia állapotáról fejtette ki egy politikus a véleményét, vagy a napi párszázmilliós visszaélés-gyanús esetre hívta fel a figyelmet egy képviselő, hátha eléri végre valami az ingerküszöböt „kerítésen belül” egy bőrlabda rugdosásán kívül.
Ilyen nincs, de lehet, hogy mégis van: normális ez az ember?
Orbáni megfogalmazás 2012-ből
„A magyarok bolondok: futballbolondok. A futball szenvedélyes játék, és a magyarok szenvedélyesen élnek.”
Azt döntse el mindenki maga, hogy vízválasztó lehet-e a politikusok megítélésénél, hogy szeretik-e a focit, vagy sem. Esetleg nem azzal kellene szelektálni közöttük, hogy mit tesznek a néptől kapott hatalommal, hogy mennyire üveg a zsebük, hogy a népnemzeti hülyítésben milyen aktívan veszik ki a részüket, egyáltalán, hogy megvan-e a tudásuk, felkészültségük és szándékuk, hogy tegyék, amiért bizalmat szavazott nekik a választó?
A füstfaragók üzenik a focistáknak: kéményseprőt látok, győzelmet kívánok! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
„Kicsit azért szégyellem, hogy én sem emlékeztem meg arról, hogy hazai pályán elpicsáztuk a világranglistán 35 hellyel mögöttünk levő, 23 év átlagéletkorú Bulgáriát. Lehet nem is vagyok igazi magyar? Na, mindegy! (…) A tegnapi siker a sportolóké, nem a politikusoké, nem a kormányé, hanem a csapaté. Azé a csapaté, mely kulcsemberei nem ebben a posványban tanultak meg focizni, hanem külföldön. Ez az olasz edző vezette gárda mindent képvisel, amit a Fradi, Vidi, Puskás és a magyar bajnokság legtöbb csapata nem tud. Ezért ilyen sikeres és ezért ilyen népszerű! Na, hajrá magyarok!”
