Elhunyt Erős Ferenc szociálpszichológus. Vasárnap még konferencián vett részt, sétált az utcán, a piacon vásárolgatott, mára elnémult a telefonja. 

Elhunyt Erős Ferenc, az MTA doktora, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének emeritus kutatója, több egyetem oktatója. Kutatási területei a magyar pszichoanalízis története, a társadalmi jelenségek vizsgálata analitikus szemszögből. A hatalmi struktúrák, az autoritáriánizmus, a társadalmi kisebbségek terén jelentős kutatások fűződnek a nevéhez. A hazai pszichológiai közélet meghatározó alakját vesztette el. Nyugodjék békében!

- Hirdetés -

“Abban maradtunk, hogy hétfőn hívjuk egymást….”

Gábor György így tudatta a lesújtó hírt közösségi oldalán:

“Tegnap még együtt konferenciáztunk, a szünetet végigdumáltuk, mint mindig, sok megbeszélni való akadt, tervek márciusra, áprilisra, májusra. Kérted, várjalak meg, de rohannom kellett haza, a fiaimhoz. Abban maradtunk, hogy hétfőn hívjuk egymást.
És most néma a telefon! Báruh dáján háemet! Zihronó livráhá.”

Erős Ferenc (1946-2020)

1969-ben egyetemi pszichológus diplomát kapott. A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutató Központjába került, ezen belül a pszichológiai osztályra. ’70-es években az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat közvélemény kutató részlegén dolgozott. 1972-ben megvédte egyetemi doktori disszertációját, 1982-ben a pszichológia tudományok kandidátusa lett, 1996-ban a budapesti egyetemen habilitált, 2002-től az MTA doktora, DSc fokozat. 1992-ben egyetemi docensnek, 2002-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Főállásban az MTA Pszichológiai Kutatóintézetben dolgozik 1973 óta – elsősorban elméleti témákkal foglalkozott a szociálpszichológia és pszichoanalízis határvidékén.

A kutatói munka mellett folyamatosan oktatott

a budapesti (ELTE), szegedi és pécsi felsőoktatási intézményekben. 1992-1996 között félállásban a József Attila Tudományegyetem Pszichológiai Tanszékén oktatott, mint docens, sőt 1992/93-as és az 1993/94-es tanévekben tanszékvezető docens volt. Majd az MTA Pszichológiai Kutatóintézetben tudományos igazgatóhelyettes, osztályvezető, tudományos főmunkatárs és a Pécsi Tudományegyetem szociálpszichológiai tanszékének egyetemi tanára és a Pszichológiai Doktori Iskola elméleti pszichoanalízis programjának vezetője volt. A Pécsi Tudományegyetemen emeritálták.

Kutatási területe

az identitás szociálpszichológiája, a pszichoanalízis magyarországi története, az előítélet és társadalmi diszkrimináció voltak.

Számos pszichológiai témával foglalkozó könyvet írt. 2011-ben megjelent a Szágundelli csodái című önéletrajzi jellegű, szépirodalmi műve. Kötetszerkesztései (például Mérei-életmű i.m.), könyvsorozat szerkesztései (például Modern pszichoanalízis, ISSN 1785-3850), szakfordításai (például Aronson: A társas lény) szintén jelentősek. Megjelent egy verseskötete 1996-ban.

Mint szociálpszichológus gyakran foglalkozott politikai témákkal. Már a ’70-es évek óta foglalkoztatta a kérdéskör. Psziché és hatalom (2016) könyve is arról szól, hogy az emberek miért engedelmeskednek vagy miért nem engedelmeskednek a hatalomnak.

Legyen könnyű neki a föld!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét