Blogbazár
Előbb kényelmetlen, majd sajog, a végén üvölteni tudnál! – Csak időközben az ajtók záródtak…..
Az a nagybüdös helyzet, hogy náculunk! Mondjuk, szofisztikáltan most populizmusnak hívjuk, de mégiscsak náculunk. Nemcsak úgy „véletlenül”. Á, dehogy. Szisztematikusan. Tervezetten. Lépésről-lépésre. Lopakodva. Reménytelenül.
Ez tény. Mint az, hogy szakad az eső.
Lehet vitázni, egyrészt-másrészt, öööö… annyira nem is esik, ööö…nincs is haláltábor, nem lőnek. Höhö! Kilencéveeeemútnyócév, gyurcsányahibás, maga meg szemét hazaáruló brüsszelita. Lehet, de minek. És most hiába legyintenek, hogy hülye „ez”. Különben meg biztos az vagyok. Ha nem lennék, már rég nem itt lennék. De én is itt vagyok, ezen, az őrültek vezette, zuhanó roncson, alig néhány méterre a betontól. A nagy többség meg csak a vállát vonogatja, eddig nem is rossz. Ez nem fáj.
Miért is fájna, ha az olasz és osztrák szélsőségesek egymásnak adják a kilincset a várban?
Ha a vérnáci Marine Le Pen tárt karokkal várja K. Vezetőnket a többi európai náci, az ogrék táborában? Ha Salvini, az olasz, echte Mussolini-klón, a K. Vezető „hőse”? Fáj? Nem, nem fáj. Fáj az, hogy az ötös számú tagkönyv, a Fidesz-lovagkereszt tulaj szájából ömlik a fekália? Hogy nemcsak épített szögesdrótok, de az agyadba implantált kerítések között élsz? Kit érdekel!
Fáj az, ha évek óta nemzeti, a nacionalista és baloldali ideológiákat gyúrják valami undorító masszává, és tömik vele az agyadat, ha baloldali jelszavakat sulykolnak, de közben szélsőségesen őrült itt minden? Ha a liberalizmus, a szabadság közellenséggé vált? Ha elvárás a xenofóbia, a fajgyűlölet, a rasszizmus, és ezt 0-24-ben okádják is a nyakadba, ahogy az a csövön kifér? Ha a K. Vezető köré államvallást építenek? Neked aztán nem! Fájjon annak, akire a rendszer, a bűzös, a mocskos rámutat. Aki államilag közellenség. Akit kiszerkesztenek a bedarált médiában. Akit üldöznek, fenyegetnek, gyűlölnek és gyűlöltetnek. Ja! Hogy ez a vegytiszta nácizmus? Akkor is, ha nincs Hitler-bajusz, táborok, géppuskák? Akkor is! Ez maga az őrült zuhanás a beton felé. De számít? Ugyan már! Nem fáj ez. Még nem.
De ne örülj, mert Te is sorra kerülsz!
Előbb azért mert gondolkodsz. Mert van, mégis van véleményed. Mert azt el is mondod. Azért nemá’! Ne lopjanak annyit. Ne vegyék a család nevére az egész országot, a cégedet, az életedet. Hogy a vár, az ezüst étkészlet, némi nyugdíj, egészség, a kölyöknek iskola a tied is. Hogy nem jó az, ha a gyerek elmenekül. Aztán meg azért mert nem az a vallásod, a szemed a bőröd árnyalata, nem „úgy” látod a világot, és MERT VALAKI A RÓLAD VEZETETT KARTONRA AZT ÍRTA: MEGBÍZHATATLAN. Aztán egyszerűen majd azért, mert nem szépen néztél valakire, aki egy senki különben. A végén….mert csak. Mert ilyen EZ A RENDSZER. Mindig ilyen.
Észre sem veszed, és egyszer, talán a vége felé, csendben elkezd ez majd neked is fájni!
Előbb csak kényelmetlen lesz, majd sajog, a végén üvölteni tudnál. Mert nem, mégsem ezt a lovat, ezt az őrült, bűzös, barna rendszert, ezt a beteg, agyilag zokni vezért akartad. Az a gond, amire eszmélsz, TE IS KÖZELLENSÉG LETTÉL. Csak időközben az ajtók záródtak. A roncson ragadtál. Velük zuhansz a semmibe, ki a világból, Európából, a normalitásból. És a végén fáj! A betonon. Mindenkinek. Neked is. Nagyon!
Szerző
