Előhang egy választáshoz

Jó hír, hogy Hieronymus Bosch Bolondok hajója című festménye hamarosan látható lesz a Szépművészeti Múzeumban. Kevésbé jó hír, hogy már hosszú ideje ezen a hajón utazik a magyar népesség jelentős része. Választani fog az ország. Választani úgy, hogy egyetlen vita vagy párbeszéd sem tette nyilvánvalóvá, „mi” mit akarunk, s „ti” mit akartok. Ohne párbeszéd, ohne tévés vita, ohne szakpolitikusok polémiája, ohne racionális érvelés, csak nehogy véletlenül az igazán lényeges és fontos dolgokról szó essék!

Tessék választani!

Vannak viszont tettlegességig felkorbácsolt indulatok, zsigeri reakciók, árad és ömlik a megválaszolhatatlanná tett, arcpirító hazugság, minden agyonmanipulálva, agyonhazudva és már a választások előtt szétcsalva, a Birodalmi Média másfél percenként ad teret az egyik, de csak az egyik félnek, ő löki a maszlagot, blöff és koholmány, a másiknak még válaszra sincs lehetősége, s a Bolondok hajójának utasai pont erre vágyódnak, mert erre van igény, semmi egyébre. Ők az utasok, visszhangjai az abszurd valótlanságoknak, repetitív boldogság, s az utcai plakátokon a Bolondok hajójának vezérkara nem önmagát hirdeti (persze nincs is mit), hanem az ellenfelet torzítja nevetséges véglényekké, gonosz törpékké csúfítva mindet, undok, egyúttal elviselhetetlen és komikus torzszülötteknek láttatva a kisnövésű embertársakat, s naná, hogy mindezt elementáris gonoszságból, gyűlölködésből, hisz az egykori Stürmer grafikusainak boszorkányos kézügyességét megörökölve törpévé csúfítják és szégyenítik a gyűlölt vetélytársakat. Szóval a törpeség az ő tudatukban a gonoszság szinonímája és az aljasság indítéka, s mindez roppant mód tetszik a Bolondok hajóján utazóknak.
Még a gátlástalan reklámvilág is tiltja, hogy az egekbe dicsért saját termék mellett a másikét pocskondiázzák. Látott már valaki olyan Mercedes-reklámot, ahol a Mercedest széteső, úton-útfélen lerobbanó, kanyarban kicsúszó, pillanatok alatt rozsdásodó, túlfogyasztásos, hibás fékekkel és kényelmetlen ülésekkel felszerelt Audikkal reklámoznák?

Engem például roppant mód érdekelt volna egy disputa arról, mit gondol az egyik és mit a másik fél a XXI. században bandukolva az oktatásról.

Két fiam még gimnazista, én felsőoktatásban dolgozom, a családomban akad rajtam kívül még tanár, szóval személyes érintettség okán is fontos lett volna egy efféle beszélgetés. No meg azért, mert egészen egyszerűen ezen múlik az ország jövője, s akinek nincs vagy akinek hibás elképzelése van az oktatásról, az egyszerűen az ország lebontásán, tönkretételén, szétverésén fáradozik, hiába minden nemzeti-keresztény hanta és szószaporítás. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen vita az egész országot érdekelte volna, hisz majd’ minden családban akadnak tanulók, s a szülőknek, nagyszülőknek, nagybácsiknak és nagynéniknek korántsem mindegy a gyermek helyzete és kilátása. De a Bolondok hajójának utasait ez sem érdekli, így aztán erre a párbeszédre sem került sor. Helyette a nagyérdemű publikum kicsattanó örömére Orbán állt egy széken, hogy a Bolondok hajójának önfeledt utazóközönségével tudassa, az ellenzék háborúpárti, s ha ők nyernének, hétfőn már nem lenne fűtés.
A Bolondok hajója pedig komótosan siklik tova az egyre zavarosabb vizeken, szépen, lassan, sejtelmesen, nyugi-nyugi, nincs ok a sebesség növelésére, az utazási időt itt évszázadokban mérik.

Minden a választásról!