Budapesti hétköznapok
„Ember kell a vasra”! – A 75-ös trolin van
Nem szeretnék hazudni, tény, hogy a reggelek nálam, és ahogy ma körülnéztem kilenc óra körül a trolin, sok más reggeljáró embertársamnál is szinte mindig rosszkedvűen indul.
Egyszer csak szürke égből a derű
Ahogy elindult velünk a „troller” meglepő módon nem a megszokott fahang diktálta, hogy merre van az előre, hanem maga a buszvezető:
Köszöntöm önöket! Elnézést kérek mert kicsit többet kellett várakozni a megállóban, de az utak sűrű forgalma miatt késtünk, jó utat kívánok
-mondta egy kellemes bariton, majd kisvártatva újra megszólalt,
Első megállónk a Radnóti Miklós utca. Köszönöm a leszállóknak, hogy velem utaztak. Következő megálló a Szent István park, kérem önöket, hogy balesetek elkerülése végett az álló utasok folyamatosan kapaszkodjanak, köszönöm.
Ekkor már érzékelhetően kezdett felengedni a „rossz reggel hangulat” a buszon. Amikor néhány méterrel később kihajtott a parki megállóból bekonferálta az Ipoly utcát, majd ezt mondta:
Kérem kedves utasainkat, ne felejtsenek el rámosolyogni utastársaikra!
Örömmel jelenthetem a felszólítás nyitott fülekre talált, mindenki elmosolyodott. Hogy az út miként folytatódott, arról nem tudok beszámolni, mert nekem az Ipolynál véget ért az utam, de szinte egész délelőtt jó kedvem volt.
Köszönöm, ilyen egyszerű lenne ez!
Szerző
