Banánköztársaság
Emlék a félmúltból – Göncz Árpád a szeretet és kedvesség elnöke
Talán az a bizonyos személyes találkozó, Göncz Árpáddal az az impulzus maradt ki az életemből, amit akárhogyan is, de soha nem tudok már pótolni.
Utam Göncz Árpádig: koránérő, határozott jellem voltam. Világnézetem alapjai idejekorán kialakultak, melyek azonban, mint kavics a folyó sodrásában, az idő múlásával nemesedtek. Visszatekintve az időben ama már absurdum, hogy tizenéves évei közepén járó fiatal a gimnáziumból hazaérve a parlamenti közvetítés elé telepedjen, s ezekről feljegyzéseket készítsen, mindezt „drákói szigorral” fűszerezve, az akkori Népszabadság hasábjaira széljegyzetelt időpontokkal és gondolatokkal. A politika iránti vonzalmam vezetett odáig, hogy gimnazistaként egy viszonylag egyszerű, de mégis markáns válaszút elé kerültem: el kellett döntenem, hogy politikus, vagy újságíró legyek. A kérdést hamar rövidre zártam és elhatároztam, hogy újságot fogok írni, szerkeszteni.
Egy valaki azonban mind felett állt: Göncz Árpád
Már fiatal tizenévesként is előszeretettel kóstolgattam a politikát és a társadalmat bomlasztó politikusokat. Határozottan képviseltem minden gondolatomat és meggyőződésemet. Annak rendje, s módja szerint voltak kevésbé szimpatikus, önmagukat politikusként definiáló, ámbár államférfinak közel sem mondható kóklerek, de akadtak szakmailag kedvelt és elismert vezető személyiségek is.
Egy valaki azonban mind felett állt. Ő ugyanakkor nem zárt sötétségbe, mint az általa fordított Tolkien: A Gyűrűk Ura című irodalmi mű központi, emblematikus eleme, az Egy Gyűrű. az illető nem más, mint Göncz Árpád, a harmadik magyar köztársaság 1. elnöke. Az első, s egyben az utolsó (igazi).
Őt még mindenhol örömmel fogadták
Árpi bácsi a maga kedvességével, szeretetével, s népe iránt érzett feltétlen hűségével 10 esztendőn keresztül szolgálta hazáját. Tette ezt alázattal, tisztelettel, s mély becsülettel. Nemcsak idehaza, de a világ bármely pontján örömmel fogadták.
Akkor talán kicsit naiv fejjel, pályakezdő újságíróként első fogadalmam volt, hogy minden áron, interjú keretében, s egy finom kávé mellett megkérdezhetem majd az élet nagy dolgairól. S ő pedig kedvesen, mosolyogva mesél majd kalandjairól. Hamar rá kellett jönnöm, hogy kénytelen leszek megszegni a magamnak tett ígéretet, hisz Elnök Úr egészségi állapota már nem tette lehetővé a közös, s jó ízű beszélgetést.
Soha el nem múló emlék marad
Elnök Úr 90.világszép születésnapja. Több ezren érkeztünk a háza elé, majd közösen énekeltük a szívének olyan kedves Ha én rózsa volnék Koncz Zsuzsa dalt Az ének felcsendülése után nem telt el sok idő, fény gyulladt házának teraszán, s felesége kíséretében ránk mosolygott. Tudtuk, s éreztük, hogy számára ennél nagyobb ajándék megrendelésre sem készülhetett volna, hiszen nép örök szeretetét kapta.
Csak az a találkozó, csak az hiányzik
Talán az a bizonyos személye találkozó, az az impulzus maradt ki az életemből, amit akárhogyan is, de soha nem tudok már pótolni. Egyvalamiben azért bizonyos vagyok: megpróbálok felnőni Árpi bácsi jóságához, s emberségéhez, talán még egyszer, valahol, az angyalok kíséretében fogad mennybéli rezidenciájában.
Nyugodjék békében, Elnök Úr, emlékét örökkön őrizzük!
(A cikk eredetileg a Közbeszéd portálon jelent meg.)
(Kép: gonczarpad.hu)
