Emlékszel? – 8:40-kor némították el a Népszabadságot

Éppen öt évvel ezelőtt, október 8-án, egy szép napos szombat reggelen, ahogy szoktuk, megvettük az újságot, Népszabadságot a mindig kiváló Hétvége melléklettel. Magyar-svájci Eb-selejtező volt volt pénteken lapzárta után, ezért a nol.hu-ra is benéztünk. És megdöbbentünk…

Népszabadságosok voltunk, és azok is maradtunk…

Futótűzként terjedt a hír az újságírók és az olvasók között: valami nagy baj van a Népszabadsággal! Aztán az is kiderült, hogy a hiba nem az informatikai rendszerben van, hanem az elnyomó rendszerben.
A Népszabadság munkatársai azóta is minden évben összegyűlnek. Nemcsak emlékezni, nemcsak megünnepelni az új Népszabadság-díjast, hanem felmutatni a lap kipusztíthatatlan szellemét.
Mi valamennyien, akik akár csak rövid időre is a Népszabadság munkatársai lehettünk, tanúsíthatjuk: a „népszabis” korszakunk emlékezetes csúcspontja volt pályánknak, akárhány egyéb munkahelyünk volt előtte vagy utána. Népszabadságosok voltunk, és azok is maradtunk…

Orbánék azonban, sajnos, elérték céljukat

Sokan sokféle körülmények között váltunk meg a laptól, nagyon sokan évekkel bezárása előtt. Őrzünk mindenféle emlékeket a belső küzdelmekről, emlékszünk az egymást váltó tulajdonosok egyre sötétülő korszakaira is. Azt azonban tudjuk, hogy megtiszteltetés volt olyan műhelyben dolgozni, amely nap mint nap azt a kiváló újságot előállította.
A volt népszabisok ma is sokfelé mutatják meg magukat. Kivétel nélkül emelik új szerkesztőségeik színvonalát. A korában nagyon mélyre jutott Népszavát a népszabisok kiváló csapata tette ismét színvonalas baloldali lappá. Orbánék azonban, sajnos, elérték céljukat azzal, hogy a színvonalas újságírók közösségét, a népszabis műhelyt szétverték, szétzavarták. Nemrég általam felfüggesztett lapzsemle-sorozatom egyik darabjában Gergely Mártont idéztem arról, hogy milyen léket ütött a magyar sajtószabadságba a lap bezárása.

Döbbenetes mértékű romlás! – Lapzsemle

Gergely Márton a Népszabadság bezárása idején a lap vezető munkatársa volt, és ma a kiváló HVG felelős szerkesztője:
„Elképesztő részleteket osztott meg Gergely Márton, a HVG felelős szerkesztője arról, hogyan élte át a Népszabadság egyik vezető munkatársaként a lap beszántását. Egy oknyomozó kollégája hívta azon a 2016 őszi szombat reggelen, hogy nem fér hozzá a levelezéséhez, akkor most ő ki van rúgva?…. Gergely Márton a HVG által robbantott hatvanpusztai botrány körülményeiről is részletesen beszélt. Felhívta például a figyelmet, hogy azon a reggelen a másik vezető hír, Jennifer Lopez állítólagos magyarországi főúri esküvői fellépéséről, háttérbe szorította az igazi botrányt, az Orbán-család alaposan bizonyított ügyéről. Normális sajtóviszonyok között az is elvárható lenne, hogy a HVG által elindított kutatáshoz más független sajtóműhelyek is csatlakozzanak, és saját forrásaik mozgósításával együtt rakják ki a mozaikokból az összképet. (Ahogyan ez például Schmitt Pál plágiumbotránya idején történt.)
Kellemes meglepetés volt viszont a HVG oknyomozói számára, hogy várakozásukkal ellentétben a botrány kirobbantása után fontos belső információk érkeztek hozzájuk. Éppen ezek az adatok tették lehetővé néhány olyan tény közzétételét, amelyeket az oknyomozás szabályai szerint mindaddig nem írhattak le, amíg nincs független forrásból származó megerősítést. Gergely Márton arra is emlékeztetett: a HVG-t és a magyar közvélemény tájékozódáshoz való jogát az Orbán-rezsim nagyon súlyosan korlátozta, amikor lehetetlenné tette címlapjaik hagyományos reklámozását a hirdetőoszlopokon. Orbán így elérte például, hogy a korábbiaknál sokkal kevesebben láthatták a jól sikerült “Atyai plafon” címlapjukat.”