Érted sírok Ukrajna!

1990-91-ben ment végbe a Szovjetunió felbomlásának folyamata. Mi, pécsi, fiatal lányok és fiúk, orvosok, jogászok, mérnökök, tanárok stb. egy jó csapatot alkotva jártunk vizitúrázni az országba mindenfelé. Egyszercsak eszünkbe jutott, hogy induljunk Ukrajnából, a felső Tiszáról, amilyen közel csak lehet a folyó eredésétől.

Volt egyszer egy vízitúra

1991 nyarán egy kb. húsz fős pécsi különítmény elbumlizott vonattal, busszal az ország észak-keleti csücskébe, hogy Barabásnál átmenjen a határon. A határátkelés előtti napon Fehérgyarmaton aludtunk az iskola tornatermében sport szőnyegeken. Már aki aludt. Én igen, de sokan nem. Tőlem. Túl jó ott a gyümölcs pálinka…

A helyiek azt mondták, nem vagyunk normálisak. Elmesélték, hogy a Szovjetunió szétesése óta kint nagyon megromlott a közbiztonság. Szinte hetente fogtak ki a folyóból bezsákolt hullákat. Azt mondtuk, húsz embert nem fognak kivégezni, mi akkor is megyünk. Így is tettünk.

Aztán a kenukkal együtt teherautókon elindultunk felfelé a hegyekbe, Ukrajnába. Akkor jöttünk rá, hogy miért nem találtunk a területről vízitúra térképet seholsem. Mert ez a víz kenukkal nem hajózható. Végül Luk falu alatt megállítottuk a kocsikat, lepakoltunk azzal, hogy másnap elkezdjük a túrát. Ott a Tisza maximum 10 méter széles, nem az a lassú, elterülő folyó, amit pl. Szegedről ismertünk.

Én akkor is száz kiló feletti kézilabdás voltam. De ha derékig bement az ember a vízbe, akkor már vitte is. Tiszta szikla a két part és a víz alja is. Van ahol csak tíz centi a mélység, de máshol 3-4 méret. Persze ahogy lejjebb megy a folyó, egyre szélesebbre terül ott is, de mindenhol sziklás, ahogy kivájta a Kárpátokat a heves sodrás.

Két ukrán határőr a tábor közepén

Másnap reggel kimentem hajnalban a sátorból és meglepődve láttam, hogy két fiatal, géppisztolyos, ukrán határőr álldogál a tábor közelében. Odamentem hozzájuk, és oroszul beszélgetni kezdtünk. Nagyon rendesek voltak, megkínáltuk egymást cigivel. Ez a katonák fegyverbarátságának kezdete. Ma már nem dohányzom hálisten!

Mondták, hogy a parancs szerint csak vigyáznak ránk. Később megjött a parancsnok is és kérte az engedélyeket. Oláh Joci tanár barátom volt a túravezető. Az ő élettársával, Manóval, aki orosz tanárnő is volt, lefordítottuk neki levelezést, ami a magyar honvédelmi minisztérium és Alekszandr Leszavoj, ukrán rajonparancsnok, a járási főnök között folyt. Mondták, hogy minden rendben. Végig követni fognak bennünket kocsival. De nem látjuk majd őket, mert az út nem mindenhol a Tisza mellett halad. Vigyáznak ránk végig. Mondták, hogy a folyó túloldalán levő román katonákhoz ne szóljunk, mert az általunk is ismert régi, jó szokás szerint utálják a magyarokat. Mondták, hogy ne térjünk át a folyó másik oldalára, mert az román terület.

Másnap elindultunk. Ha lehetett, akkor a kenuban eveztünk, de vitt a sebes víz gyorsan. Alacsony vízállásnál két ember fogta a négyszemélyes hajót, a többiek gyalogoltak avíz szélén. Máshol egy ember elől és hátul is kapaszkodott a hajóba a vízben, amely vitt, mint az állat és rúgtuk el magunkat a szikláktól, hogy ne törjön a kenu. Nagy kaland volt. Técsőn a hadseregnek a várostól lezárt parti területén kötöttünk ki. Azonnal odajött hozzánk egy hadnagy, hogy röviddel ezelőtt a 7 éves kislányát elvitte a víz. Egész éjjel keresték a katonák hatalmas légvédelmi reflektorokkal világítva a fekete vizet. De a búvárok se lelték. Másnap induláskor megígértük neki, ha megtaláljuk a kislány holttestét, akkor szólunk a hatóságoknak. De nem lett meg.

A nemzetközi szabályok szerint a vízi határ a folyó középvonalában van

A hegyek lábánál víz elkezdett kicsit kanyarogni, de még mindig nagyon sziklás az alja. Ott voltak már hidak, amik a bal oldalon lévő Romániát kötötték összeg Ukrajnával. Persze a híd mindkét végén kis katonai bódékban határőrök vigyázták az államhatárt. A nemzetközi szabályok szerint a vízi határ a folyó középvonalában van. De ha alacsony a vízállás, akkor ezt a kenuval nem tudtuk követni.

Éppen közelítettünk egy hídhoz, amikor a folyó jobb oldalán, az ukrán részen elfogyott alólunk a víz és minden sziklás lett. Ha ennek nekimegyünk, törik a hajó és az ember is. Kénytelenek voltunk áttérni a bal oldalra. Ezt látva a román határőrök integettek a hídról, messziről kiabáltak románul, hogy menjünk vissza a másik oldalra. Én akkor is öntudatos, magyar jogász voltam már és a kenuban felállva, öklöt rázva küldtem el őket az anyjukba, meg a társaim is. Mutogattuk, hogy nem lehet a jobb oldalon menni, mert ott nincs víz, csak szikla!!! Persze tudták ők ezt nélkülünk is.

Ahogy kb. 50 méterre közel értünk a hídhoz, román katonák hirtelen levették a hátukról a géppisztolyokat, szabályos térdelő, tüzelő állást vettek fel és azt kiabálták, hogy ha nem megyünk jobbra a sziklák felé, akkor azonnal lőni fognak. Ennek már fele se volt tréfa!!!

Ebben a pillanatban óriási lendülettel kirohantak jobb oldali őrbódéból az ukrán határőrök, majd levetették magukat a földre. Fekve tüzelőhelyzetet vettek fel, rárántották a Kalasnyikovot és ordították a románoknak, hogy ha rálőnek a magyarokra, akkor azonnal sortüzet nyitnak rájuk!

Megfagyott a levegő! A sors fintora, nem arra gondoltam közben, hogy a következő pillanatban mind meghalhatunk. Hanem az jutott eszembe, mit tanultam az egyetemen nemzetközi jogból a határvízi hajózásról, meg hogy mekkora nemzetközi cirkusz lesz abból, ha a románok lőni kezdenek ránk.

Hosszú másodpercek teltek el kiszó szerint halálos csöndben. A románok tudták, hogy ha lőnek, akkor a következő pillanatban az ukrán géppisztolyok lekaszálják őket. A románok ledermedtek a meglepetéstől. Mi pedig pisszenés és evezés nélkül csöndesen átsiklottunk a híd alatt. Túléltük!!!

Érted sírok most Ukrajna és még jobban gyűlölöm Orbánt, aki miatt nagyon megromlott a korábbi baráti kapcsolat Veletek! Viktor Putyin kiszolgáló pincsijeként maga is hozzájárult bátorítólag ennek az iszonyatos és értelmetlen háborúnak a kirobbanásához, mert folyamatosan megvétózta Ukrajna NATO csatlakozását.

( A szerző pécsi ügyvéd)

(Képünk: illusztráció!)

Kapcsolódó