Esterházy Péter Kossuth-díjas magyar írónak, publicistának – műveinek fölsorolásával bőven tele lehetne írni egy-két oldalt, a díjaiéval is nem különben –, szóval Esterházynak talán halványlila gőze sem volt soha életében arról, ki is lehet Békés Márton. Mellesleg gyanítom, hogy Esterházy hatalmas olvasótábora 99,9 százalékának sem…


[mnky_ads id=”10551″]

No, akkor tisztázzuk!

Békés Márton csak azért, mert sokkal kevésbé ismert, mint Esterházy Péter vagy teszem azt Jancsó Miklós filmrendező, még nem „akárki” vagy „senki”. Nagyon is „valaki”! Legalábbis itt és most – az orbanisztáni nomenklatúrában. Ugyanis ő a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója. Aki a jelek szerint, már nem éri be a szimpla direktori titulussal és a vele járó szolid ismertséggel, hanem a rendszer kulturkampfos megmondóemberi babérjaira is hajt.

[mnky_ads id=”10552″]

Nem akárhogy! A Magyar Időkben azt fejtegette nagy nyelvcsapásokkal, hogy

„Nyolc éven belüli harmadik kétharmados felhatalmazásával Orbán Viktor bizonyosan korszakot ír” és hogy „Neki megfelelő kulturális korszakba ágyazni a politikai rendszert – ez a dolgunk most”.

Afelől sem hagyott kétséget, hogyan képzeli ezt. A Klubrádióban mondta el, kit, miért kellene hamarost lerángatni a piedesztálról, és azután hogyan is tovább.

„A választásokon a Fidesznek adott példátlan, történelmi jelentőségű felhatalmazáshoz… másféle kulturális mércék, sztenderdek társulnak, mint amit Jancsó vagy egy Esterházy lefektetett”

– jelentette ki. Az új mércét szerinte a társadalom szélesebb köreit elérő népibb, plebejusabb értékek alapján kell meghatározni.

Esterházy feledhetetlen mottója

No, ami a mércét illeti, azt Esterházy valóban magasra tette – persze önmagának is. Legtöbbször idézett gondolata – mondhatni élete és írói munkássága mottója is –, hogy „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”.

Szóval ő már évekkel ezelőtt, váteszként, jó előre válaszolt Békés Mártonnak.

Akinek az elképzelésével tán nem az lenne Esterházy baja sem – ha még élne (bárcsak élne!) –, hogy „a társadalom szélesebb köreit elérő népibb, plebejusabb értékek alapján áll”, mint teszem azt József Attila költészetének színe-java. Inkább az, hogy, akárcsak ez az orbanisztáni neue kulturkampf, és annak kifejezetten szervilis politikai indítéka, no meg a riposztozni már nem képes, holt nagyságokat támadó módszer, a „harcmodor” maga is mélyen az alatt a bizonyos színvonal alatt van, ami alá Esterházy Péter soha nem süllyedt volna le. És ami fölé Békés Márton – már ha komolyan gondolja a teóriáját és a nyilatkozatát – nyilván soha nem emelkedne fel. És vélhetően nem emelné fel az amúgy jobbra érdemes „plebejusabb és népibb” értékekre fogékony népet sem…

 (Ajánlott olvasmány: Karinthy Frigyes: Így írtok ti, Ninácska)

Harcolnak kulturális hegemóniájukért…

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét