Banánköztársaság
Falak, falak, falak… – Itt dörömbölnek, kiabálnak bennem, hogy írjam meg
Az a fal, itt dörömböl, kiabál bennem, hogy írjam meg! Hogy sokan vagyunk, akik nem értjük, nem akarjuk érteni, ami Izraelben, Palesztinában történik. 2024 júniusa van. Mózes könyve szerint az Egyiptomban élő zsidóknak az Úr felajánlotta, hogy elvezeti őket, a kiválasztott népet, a Kánaán földjére. De csak az juthatott oda, aki a Mindenható parancsait betartotta. Amikor fellázadtak, 40 évig a sivatagban váratta őket, hogy már egy másik nemzedék, a szófogadó jusson el az Ígéret földjére. Vajon a most ott élőknek meddig kell várniuk, hogy az a föld megint az Ígéret földje legyen az ott élő zsidók és palesztinok számára?
Nem vagyok történész, és hithű zsidó se
Jártam a Szentföldön többször is….. egyszer a Siratófal tetejéről fegyveresek néztek le rám is. Kibiztosított gépfegyverrel figyelték az odatóduló, részint hithű, részint turista tömeget. Rémes érzés volt. Furcsa, ijesztő emlék az is, ahogy Jeruzsálemből a tenger felé tartva váratlanul fegyveresek állították meg az autónk, mi kiszállva, kezünket feltartva vártunk a továbbengedésre. Egy konferencián jártam ott, ahol az előadások alatt, ha becsuktam a szemem, azt hihettem, egy normális országban vagyok, de ha kinyitottam, megláttam a mellettem ülő gépfegyverét. Igen, azzal hallgatta a konferenciaelőadást. Mindez úgy harminc éve, Jichák Sámír miniszterelnöksége alatt történt, aki későbbi pártbeli utódját, Benjámin Netanjáhút, az 1996-99 közötti és jelenlegi miniszterelnököt gyengekezűnek tartotta. Igen, lassan elfeledtem volna.
Akkor azt reméltem majd visszamegyek, s valóban, két évvel később, 1994-ben Jichák Rabin miniszterelnöksége alatt a tengerparton nem sétált már fegyveres őr…
Elmúlt harminc év! s inkább az emlékeim idézem, mint a mai valóságot!
Falak, falak, valósak mindenhol! amelyeket még Aríel Sárón miniszterelnök 2002-ben kezdett el építtetni, és nem láthatóak, amelyeket Benjámin Netanjáhú a lelkekben épített. Arthur Koestler 1948-ban is járt Izraelben, az éppen létrejött új államban. Ígéret és beteljesedés című könyve ekkor készült. Izgatta, mint minden világra kíváncsi embert, hogy a 2. világháború alatt sok borzalmon átment nép végre békét lel-e? A könyv első fele arról szól, hogy az angolok a saját nemzeti érdekeik előtérbe helyezése miatt, függetlenül a miniszterelnökük pártállásától, láthatóan arab érdekeket szem előtt tartva, nem segítették, inkább nehezítették a független Izrael állam létrejöttét. Az ENSZ 1947-es, két állam létrehozását célzó tervét akkor a palesztinok nem fogadták el, hiszen a Brit Palesztin Mandátum területét 56% (zsidó állam) és 42%-os (palesztin állam) arányban osztották volna fel, amely nem állt összhangban az akkori népességi arányokkal. Bár láttak volna előre a jövőt! de ez nem adatik meg!! Létrejött Izrael állam, s idézném még egyszer 1948-ból Koestlert:
”… különös érzés bibliai héber nyelven olvasni, hogy csapataink megerősítették állásaikat a Kánaán hegyen, és a Kineret tónál nyugodt a helyzet…”.
Nos, ekkor alig többen, mint 800 ezren éltek ott zsidók…. Igen, ahogy mondják, még meg se száradt a tinta az államalapító okmányon, már háborúban álltak a környező arab államokkal. Az 1949-es béketerv után a Parti-síkság, Galilea és a Negev teljes területe izraeli terület lett, Júdea és Szamária (Ciszjordánia) Jordánia, a Gázai övezet pedig Egyiptom fennhatósága alá került. Jeruzsálem városát felosztották; Jordánia ellenőrizte a keleti részt, beleértve az Óvárost, Izrael pedig a nyugati zónát.
Mondhatnám tíz, de csak hét év államépítés következett
Terrortámadások, és az, hogy a Sínai félsziget egyiptomi katonai támaszpont lett, lépést igényelt, és az izraeli hadsereg nyolc nap alatt elfoglalta a Gázai övezetet és a teljes Síniai félszigetet. 1957 márciusában kis visszavonulásért cserébe megnyílt a tengeri hajózás lehetősége Izrael számára. Tíz év építkezés, tanulás, gyarapodás, technológiai fejlődés után,Izrael az önvédelem ősi jogán, 1967. június 5-én megelőző csapást mért Egyiptomra délen, ellentámadást indított Jordánia ellen keleten, és a Golán-fennsíkon ragadt szíriai erőket északon támadta meg. Ezzel, remélte, véget vet a folyamatos terrortámadásoknak és a környező arab államok fegyveres készülődésének.
Az eredmény: Jeruzsálem egyesült!
Júdea, Szamária, Gáza, a Sínai-félsziget és a Golán-fennsík izraeli fennhatóság alá került. A látszólagos fegyvernyugvás ellenére csak 1970-ben ért véget – rövid időre! – a sok halálos áldozatot követelő fegyveres konfliktusok sora. A megszállt területeken az 1970-es évek elejétől kezdve Izrael zsidó telepeket létesített, melyeket az ENSZ illegálisnak ítélt. Láttam egy filmet, ahol a telepesek építkezéséhez buldózerrel tisztítják meg a környéket, és a kilakoltatottak – palesztinok – nem kapnak kártérítést, új lakhatási lehetőséget. Az 1972-es müncheni olimpián tizenegy izraeli atlétát támadtak meg, öltek meg palesztin terroristák. Ez a borzalom sem feledhető. 1973-ban Izraelt a szent ünnepén, Jom Kippurkor , megtámadta Egyiptom és Szíria. A háromhetes harcban az izraeli erők bevonultak egyiptomi és szír területekre, majd két éves tárgyalás után a területek jelentős részéről kivonultak. 1977 igazi fordulatot hozott a térség életében. Menáchém Begin izraeli miniszterelnök tárgyalásra hívta az arab vezetőket, és Szádát egyiptomi elnök Jeruzsálembe látogatott. 1979. március 26-án Izrael és Egyiptom aláírta a békemegállapodást Washingtonban, lezárva ezzel egy 30 éve tartó háborús állapotot.
Az európai politikai változások hatására az 1980-as évek végén több mint egy millió zsidó bevándorló érkezett Izraelbe, amely részint növelte a magasan képzett munkaerőt, másrészt további lakhatási, megélhetési kérdéseket vetett fel.
Az 1991-es madridi békekonferencia titokban Oslóban folytatódott, és ennek eredményeként 1993-ban a PFSZ elnöke, Jasszer Arafat és Jichák Rabin izraeli miniszterelnök aláírt egy megállapodást, amely egy ideiglenes palesztin önkormányzat (hatóság) létrehozásáról rendelkezett, továbbá az izraeli védelmi erők kivonásáról Gáza és Ciszjordánia egyes részeiről. Ezzel összhangban Husszein király, a Jordán Hasemita Királyság uralkodója és Jichák Rabin miniszterelnök 1994 júliusában 46 év háborúskodást lezáró nyilatkozatot tettek közzé.
No, ez volt az a ritka pillanat, amikor nyugodtan sétálgattam Izraelben megcsodálva az országot és mosolygós lakóit
Aríél Sárón, a Likud párt vezetője 2000. szeptember 28-án látogatást tett több száz izraeli biztonsági emberrel együtt a Templom-hegyen, amellyel mintegy olajat öntött a tűzre, és kirobbant a palesztinok újabb ellenállási hulláma, a második intifáda, amelynek során a palesztinok tömeges gyilkos és öngyilkos merényletet hajtottak végre. Sárón 2001-ben miniszterelnök lett. Új megoldást talált ki a „szomszédok” megfékezésére….
- 2002-től falak, falak készülnek éveken át, megvédendő Izraelt, bezárva tartva a palesztinokat. Több mint 700 km fal épült, néhol nyolc méter magasan… tetejükön szögesdrót! rémes emlék a zsidóknak… rémes világ a palesztinoknak! mégis! sokfelé kamerákkal őrzik, figyelik a mozgást. Csak kiépített átkelőhelyen lehet Izrael területére belépni. Nincsenek börtönben, csak a mozgásukat korlátozzák, az életüket figyelik! A Földközi-tenger partján fekvő Gáza 410 km2-es földsáv több mint 2 millió lakossal, Ciszjordánia becsült területe 5655 km2, és itt több mint 3 millió ember él, ebből több mint 300 ezer ott maradt izraeli telepes .
- 2003-ban Aríél Sárón miniszterelnök egyoldalú kivonulási tervet javasolt, 2005-ben pedig hazai és nemzetközi nyomásra Izrael lemondott a Gázai övezet ellenőrzéséről. Igaz, a falak nagyrészt már álltak! 9000 telepest és katonát vontak ki. A térség kormányzása elviekben a Palesztin Nemzeti Hatósághoz került, ám Izrael a légteret és a határokat továbbra is ellenőrizni tudta.
- 2004-ben Mario Vargas Llosa író látogatott Izraelbe és Palesztinába. Sokakkal beszélgetett. Egy palesztin így nyilatkozott: …nehezen megy az ember fejébe, hogy úgy lehet legjobban leküzdeni a terrorizmust, hogy egy egész népet nyomorba döntünk, munkanélküliségre kárhoztatunk, és önkényesen olyan elzárt életre kényszerítünk, amely nagyon is hasonlatos a gyűjtőtáborok életéhez”. Egy másikuk derűlátóbb: ”, ….még ha emelik is a falakat.. Igen, igen, van remény , valami jó dolog történt a gázai zsidó telepesek kivonulásával, és nem lehetetlen, hogy még történik is”. De néhányan a telepesek közül ezt nyilatkozták:” ”Csak egy kis botlás a Sárón elhatározta gázai kivonulás, tévedés, amit ki kell javítanunk. …Az egész világnak Istenáldás, ha Izrael visszafoglalja a kétezer éve elveszített földjeit.”
Mindez húsz éve volt!
Ezt követően 2006-ban Palesztinában a Hamász megnyerte a választásokat, és látszólag jogosan átvette a hatalmat. Azóta a béketárgyalások reménytelenné váltak, hiszen ez a szervezet Izrael elpusztítását tűzte ki célul, s jó partnerre lelt Netanyahu miniszterelnökben, akinek hitvallása a palesztinok falak mögé szorítása, s belőlük csak a terrorizmus láttatása.
2023 októbere… a Hamász terroristái több mint 1200 védtelen zsidót mészároltak le, s fogságba ejtettek 240 izraelit
Hol volt a fantasztikus Moszad? hogyan történhetett ez meg? Azóta? Halál és pusztulás… elrabolt túszok és Gázába bevonult izraeli katonák halnak meg, és a Hamász harcosain túl palesztin civilek … gyerekek… Vargas Llosa 2001-ben ezt írja:
”Az oslói békemegállapodásra az mérte a első súlyos csapást, hogy Simón Peresz megbukott és Netanjáhú került hatalomra, aki módszeresen gátolta ezt a megállapodást, amit a Hamász és az Iszlám Dzsihád szélsőségesei kitörő örömmel fogadtak.”.
Miért nincs felelősségre vonás Izraelben? Az illetékeseké, akik „nem vették észre”, hogy a Hamász az izraeli fiatalok tömeges lemészárlására készül, se az elfogott palesztin terroristáké, akiket nem állítanak bíróság elé Izraelben! Tehetetlenül nézi a világ… azaz mégse: újabb és újabb próbálkozások vannak a tűzszünet és a béketárgyalás érdekében … de aztán mi lesz? Az ENSZ elismeri a palesztin államot… sok ország elismeri. De attól még maradnak a falak! Vajon a most ott élőknek meddig kell várniuk, hogy az megint az Ígéret földje legyen az ott élő zsidók és palesztinok számára?
Szerző
