Manapság szinte keressük a másikban a „lenéznivalót”. Nálunk már jóval több mint száz éves múltja van a szinte mindent átszövő nép-urbánus ellentétnek. Sok városi a mai napig is lenézi a falusiakat, megvető pillantásukkal sújtják azt, aki a földet műveli. Pedig nem véletlenül különűlt el nyelvünkben a földműves a paraszttól, ez utóbbi élhet akár városban is, származhat polgári családból ha egyszer elitélhetően „közlekedik” a világban a Ketkes cikkében azonban nem róluk esik szó.
Use your ← → (arrow) keys to browse
Megosztás
Ha egy városit kitennénk falura….
Lenézik őket, pedig a falusiak sokszor még jobban élnek mint a városiak és pontosan olyan arányban okosak, mint „városon”. A földművelést is tanulni kell, ha egy városit kitennénk falura, vajon tudná, mit, mikor és hogyan kell vetni, ültetni? A falusi nénike, bácsika nem biztos, hogy be tudja kapcsolni a klímát és talán a modern kávéfőzővel is bajban lenne, de ők bármikor meg tudják termelni a családnak szükséges élelmiszert.
Együtt….
Fontos az is, hogy minden modern kütyühöz értsen és az is, hogy ha szükséges, el tudja látni a családját minden finomsággal? Nem az alá-fölé, hanem az egymás mellé rendelés az igaz. Mindenki teszi a dolgát és ez így van jól!
Egy optimista jóslat 1933-ból
„Népi vagy polgári kultúra?” – olvasható Hevesi András cikkének címében (Hevesi 1933) a későbbi korok olvasói számára értelmezhetetlen, a társadalom különböző rétegeihez kapcsolható műveltség, mentalitás, életmód egymást kizáró szembeállítása.”