Blogbazár
Farkasházy Tivadar: a magyarok Messiása
Sokáig azt hittem, hogy nem tud senki jobbat mondani a hvg.hu munkatársánál, akit kiküldtek a Blahára, odaért, kipróbálták az összeköttetést, fejben bizonyára többször elmondta azt az egyetlen mondatot, majd amikor eljött a nagy pillanat és élőben bekapcsolták, megszólalt:
„Köszöntöm a hvg.hu nézőit innen a Blaha Lujza térről, ahova most azért jöttünk, mert 16 óra 30 perckor egy percre meg fog állni a tömegközlekedés a trianoni döntés előtt tisztelegve.”
Tisztelgés helyett két napra rá elolvastam a Lukasenkától hazatért Orbán sátoraljaújhelyi beszédét a Centenáriumi Turul tövéből, s egyből kapituláltam, az igazi nagyságok előtt fejet kell hajtani, engedelmükkel csupán csipegetek belőle, alcímekkel ellátva:
És az égő csipkebokor?
„Nincs a világnak egy nemzete sem, amely kibírt volna ilyen száz évet, de mi nemcsak kibírtuk, hanem ismét győzelemre állunk. Igen, mi vagyunk azok, akik megfordítják Magyarország sorsát. Remélhetjük, hogy a mi nemzedékünk még beteljesíti küldetését, és egészen a győzelem kapujáig fogja vinni Magyarországot. De a döntő ütközetet az utánunk következő, az ötödik trianoni nemzedéknek kell megvívnia, a végső lépéseket nekik kell megtenniük.”
Ha jól értem, akkor magával Mózessel állunk szemben, aki népét Kánaánig vezette, de ő már nem léphetett az Ígéret földjére, múltbeli vétkei büntetéseként csak távolról láthatta. Ha a távolság a vétkekkel arányos, akkor jó lesz mielőbb kölcsönkérnie Hende távcsövét, csak előbb vegye le róla a kupakot.
Horthy nyomában
„Magyarországot a budapesti összeesküvések hátba döfték”
– mondja az 1918 végén történtekről. Legyünk türelmesek, őszre nála is bűnös város leszünk.
„Mi még ott leszünk azok temetésén, akik bennünket akartak sírba tenni.”
Ez az angoloknak, amerikaiaknak, franciáknak szól, akik valóban irgalmatlanul elbántak velünk a Nagy-Trianon kastélyban, Kis-Magyarországgá téve bennünket. De ez a temetés már Bárdossynak se igazán sikerült.
Felcsúti fűzfapoéta
„Génjeinkben van az országépítés.”
Leszünk mi még fészeképítő fecskék, amint csináljuk a nyarat. Vonzódik a genetikához, 2005-ben ezt mondta Tusványoson:
„Amikor a baloldal erre időnként lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére… hát genetikailag talán túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy, történelmi meghatározottság miatt ennek az esélyei csekélyek.”
Kertész Ákosnak kevesebbért kellett örökre elhagynia hazáját.
Új időszámítás
„Négyszáz éven át, négy trianonnyi időn keresztül erős és független állam volt a magyar. Azután háromszáz éven át, három trianonnyi időn keresztül küzdöttünk az Oszmán Birodalom ellen. Mélyen bent, a Balkánon, aztán a déli végeken, majd visszahátrálva a Kárpát-medence szívében. És bár Buda másfél trianonnyi időn át török kézen volt, rajtunk mégsem tudtak átgázolni. Majd elbukott felkelésekkel és szabadságharcokkal súlyosbított kétszáz év, két trianonnyi idő után mégis egy nagy európai birodalom társnemzeteként léptünk be a XX. század kapuján.”
Ha jól sejtem a trianonnyi idő azt a száz évet jelenti, ami az országcsonkítástól az országboldogításig vezetett.
„Tekintsünk végig a száz év történelmén. Értsük meg az elmúlt tíz év változásának mélységeit. Ne ijedjünk meg attól, amit látunk: mi vagyunk azok, akikre vártunk.”
Pontosabban ő. Hívhatjuk Messiásnak?
Reggel, éjjel, este
„Minden megszülető magyar gyermek újabb őrhely is. Mi nem szabdaljuk, nem gyötörjük, nem árusítjuk ki, hanem megtartjuk a Kárpát-medencét. A magyar nemzeten nem fog a golyó, sem a kardvas, Magyarország, ha le is verik a lábáról, újra és újra feláll. Nagy idők várnak rátok, készüljetek, mindennap készüljetek.”
Ha emlékeznek, a Shell kutak voltak először nyitva 0-tól 24 óráig. Ma Orbán az, aki mindig és mindenki ellen harcol, rá Nagy Feró dala is úgy érvényes, hogy neki a harc 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás. Hiszen a legtöbbször minket ugraszt össze. De ha Európa, sőt Amerika ellen is harcol, és a halálukat kívánja, akkor kik fogják támogatni, hogy a határon túli magyarok néhány szigete valaha legalább valamiféle autonómiát kapjon? Csak nem a körülöttünk lévő utódállamok? Vagy a Türk Tanács? Már Lukasenkát leszámítva.
Szerző
