Banánköztársaság
Felvonulók kérték (reloaded), 2038.
Egy csak rá jellemező, különös sírva-vigadó szatírával, melynek központjában korunk hőse a nertárs áll, lepte meg olvasóit május 1. tiszteletére Konok Péter.
Prommpromm, proromm, élnedhalnod, promm… Üd-vö-zöl-jük-a Mészáros & Mészáros-zéer-té dol-go-zó-it!!!!
– Jenő! Gyere már! Vedd fel a Pistikét a nyakadba! Mi jövünk!
– Ne izélj már, Matild! Itt mindenki mészárista… az egész országban mindenki mészárista, közmunkás, vagy trafikos… a trafikosok már elvonultak a Dísztribün előtt, a közmunkások pedig a Keleti Nyitás keretében Kínában uránt bányásznak…
– De Jenő, nézd, ott a főnököd is! A Lopinger tömbfelügyelő nertárs a Hivatalból!
– Alázatos szolgája, Lopinger nertárs! Milyen ruganyos, harcias léptekkel tetszik menetelni!
– Á, jó napot… öö…ö… kedves Béla. Ép nemzettestben ép magyarlélek! Én a Norbi nertárs-féle „Napra-HarcraKész” nemzetegészségi zérókalóriás koszton élek… azért vagyok ilyen fitt. Pedig ez, nem fogja elhinni, a sokadik Közmunkaünnepi Békemenetem! Nem is számolom már, olyan végtelen a mi időnk!
– Jaj, tudom én, hogy a Lopinger nertársnak régi párttagnak tetszik lenni… még a Dicsőséges Fülkeforradalom előtti időkből…
– Nana… öö…ö… Ödön, nana! Azért ne öregítsen! Akkoriban én még csak afféle ifjúpolgár voltam a Harcunk mezején… Fidelitas, Jobbik, HÖOK… voltak, tudja, grádicsok. Először kifutófiú voltam egy Nemzeti Dohányboltban… aztán tűzifát meg lecsókolbászt osztottam a vidéki választásokon… azok voltak a daliás idők… az első összevert újságírók… az első megdobált erkölcstelen tanárok… ha még egyszer fiatal lehetnék…
– Ugyan, a Lopinger nertárs lélekben fiatalabb, mint bármelyikünk… apropó, engedje meg, hogy bemutassam alaptörvényes hitvestársamat! Ergya Jenőn.. izé… bélaödönné nertársnő – Lopinger Ármin nertárs… ez pedig a mi szemünk fénye, a kis emberi erőforrás, Pistike!
– Á! A jövő nemzedéke, ugye? Milyen szép név! Pista… neki már igazán jó lesz! Kérsz lufit, kis nertárs?
Uáááá!!!! Nem narancssárgát!!!! Pirosat akarok!!!! Vagy kéket!!!!! Uááá!!!! Félek a bácsitól!!!!
– Pistike!!!!??? Elnézést, Lopinger nertárs, nem is tudom, mi ütött ebbe a gyerekbe… hová legyek… jaj…
– Ugyan már, semmiség, kedves… á, igen: kedves Jenő. Érdekes, most már pontosan emlékszem a nevére… Ne izgassa fel magát. Ilyenek a gyerekek: ami a szívükön… meg amit otthon hallanak, ugye… Holnap azért reggel nézzen be majd az irodámba… kisztihand, kedves Jenőné, nagyon örültem… szervusz, Pistike, aztán nagyra nőjél!
Tromotrommparamm-pamm!!! Ottahol-Zúgazanégy… porlikmintaszikla-a-a-a-a… Üd-vö-zöl-jük-az Esz Fer-renc Pán-cél-los TEK-hadosz-tály harco-sait!!!! Bé-ke! Bé-ke! Fegyverbe a békéért!!!! Tűnny-el-Brüssz-el!!!
– …Jenőkém… most mi lesz velünk?
– Nem tudom, Matild. A tűzifajegyek a Hajrá magyarok! borítójában vannak, és Az Alaptörvény Jubileumi 1956. Kiegészítésében eldugtam háromhavi rezsicsökkentő bónuszt, azt a CBA-ban beválthatod melaszra. Az ünneplő Narancsvörös Október öltönyömet add oda a Krehácsnak a földszintről, az ad érte három karton Lukasenka Light cigarettát, kevesebbért ne add, és ne hagyd, hogy tapogasson az a disznó… a cigit eladod a Keleti Fény Pályaudvar alatt, az egykori metrómegállóban, ahol most a Nemzeti Burgonyaverem működik… csak euróért add, ne fülkeforintért… az euróval elmész a Lopinger nertárs unokaöccséhez… itt a címe… ő húsz százalék jutalékért a pártkönyvével vásárol nektek a Nemzeti Mindenboltban szójaparizert, ezt-azt… boldogulni fogtok. Erősnek kell most lenned!
– És te, Jenő? Veled mi lesz?
– Azt mondják, nem is olyan rossz hely az a Kína. Talán tudok küldeni nektek valahogy egy kis fusi uránt télire… hogy melegedjetek… de most elég… nézd, ott, a tribünön… ott van Ő! Tartsd gyorsan a magasba Pistikét!!!!! Lengesd a zászlót!!!!! Vik-tor!!!! Vik-tor!!!! Ó, istenem, te is látod??!!!! Errefelé nézett…!!!!
(Szerző: Konok Péter)
https://varosikurir.hu/konok-peter/
Szerző
