Figyelem! Vasárnap hajnalban óraátállítás 02-ről 03-ra

Ahogy a világ nagyjából 70 országában, úgy nálunk is elérkezett a tavaszi óraátállítás ideje –  itthon  holnap március 27-én hajnali 02 órakor kell egy órával előbbre 03-ra tekerni az órákat, bár az intelligens eszközök el végzik maguk is.  Okoseszközeinknek köszönhetően tehát ez már nem is feltétlen jár teendőkkel – sokan azért átállítjuk a faliórákat és a lakásban található digitális eszközökön lévő órákat is -, egészségünkre viszont hatással lehet, írja a házipatika.hu.

Adjon magának időt az „akklimatizálódásra”

Ennek hátterében az áll, hogy belső óránk nem tud azonnal alkalmazkodni az alvási időnket érintő hirtelen változáshoz – a tavaszi óraátállítás során egy órával kevesebbet alszunk: hajnali 2-ről 3 órára állítjuk az órákat. Ebből adódóan a belső óránk kissé megzavarodik, és másnap fáradtak, dekoncentráltak lehetünk, továbbá fájhat a fejünk, és néhány napig rosszabbul is alhatunk. Azt is kutatások igazolják, hogy az óraátállítás utáni napon rendszerint az átlagosnál több a közlekedési és a munkahelyi baleset – egy 2020-as kutatás szerint 6 százalékkal nő a végzetes közlekedési balesetek aránya -, tavasszal pedig a szívinfarktus is. Bár 2019-ben az Európai Parlament megszavazta az óraátállítás eltörlésétaz EU-ban, a valós lépések az ügyben még váratnak magukra. Sokak szervezetét megviselheti az óraátállítás, főleg az idősekre és a szívbetegekre lehet veszélyes. Részletek!

Mit tehetünk?

A CNN.com egy alváskutató központ társigazgatójának, dr. Shalini Paruthinak tette fel a kérdést, vajon hogyan minimalizálhatjuk az óraátállítás kellemetlen hatásait közérzetünkre, illetve egészségünkre nézve? A szakember a következőt válaszolta: készüljünk fel!

Az alváskutató szerint ne úgy tekintsünk a tavaszi óraátállításra, hogy azon a napon egy órával kevesebbet fogunk aludni, hanem úgy, hogy az alvási szokásaink apró változtatásával valahogyan pótolni tudjuk azt a kieső órát. Attól függően, mennyi időt tudunk vagy akarunk adni magunknak a felkészülésre, a szakember a következőket javasolja.

Lépésről lépésre

Ha egy hetet szánunk a dologra, próbáljunk minden este az előzőnél nagyjából tíz perccel előbb lefeküdni, és másnap reggel 10 perccel előbb felkelni. Ha három napot adunk magunknak az átállásra, akkor minden este 20 perccel feküdjünk le hamarabb, és másnap reggel keljünk mindig 20 perccel korábban. Ha viszont csak az óraátállítás előtti estén tennénk annak érdekében, hogy másnap kevésbé érezzük majd fáradtnak magunkat, akkor érdemes félórával előbb lepihenni, és másnap félórával tovább aludni, vagy megpróbálhatunk egy teljes órával előbb lefeküdni. A lényeg, hogy próbáljunk mindent megtenni a legalább hétórásalvásérdekében – így másnap kevésbé érezhetjük majd az óraátállítás kellemetlen mellékhatásait. Fejeződik be a cikk.

Ne legyen? Legyen, ha igen, hogyan?

Éppen egy éve írtunk a Publikus intézet akkor egészen friss kutatásáról.  A három évvel azelőtti felméréshez képest enyhén növekedett azok aránya, akik inkább egy időszámítást szeretnének. Egy éve a válaszadók kétharmada azt mondta, ha választhatna időszámítást, akkor a nyárit választaná, amikor este tovább van világosabb.

Publicus: legyen egy időszámítás, és lehetőleg a nyári - óraátállítás-ügyben is megoszlunk.....

Közel minden hetedik megkérdezett úgy tudja, hogy az óraátállítás azért van, mert konkrét gazdasági haszna van, míg tízből négyen úgy gondolják, hogy már nincs semmilyen gazdasági haszna.

Tízből nyolc (81 százalék) megkérdezett szerint jobb lenne, ha nem állítanánk át évente kétszer az órát, hanem egy időszámítás lenne hazánkban, és Európában. Mindössze 13 százalék gondolja másként. [2018-as felmérés során még a megkérdezettek háromnegyede (78 százalék) mondta azt, hogy jobb lenne, ha nem állítanánk át évente kétszer az órát, hanem egy időszámítás lenne. Akkor is mindössze 14 százalék gondolta másként.]

Egy éve  leginkább a városokban, illetve a községekben és kertes házban lakók gondolták úgy, hogy jobb lenne óraátállítás nélkül (85-83-83 százalék); az óraátállítás mellett leginkább a panelházakban, és a megyeszékhelyekén élők vannak. (22-17 százalék)