Gábor György: Balog püspöknek nincs könnyű dolga: nehéz lehet ugyanis szövegismeret hiányában szöveget értelmezni

Nem áll szándékomban Balog Zoltán református püspök teológiai ismereteivel foglalkozni, de az önbizalomtól duzzadó felkészületlenség nem tesz jót senkinek: sem annak, aki az ostobaságait hangoztatja, sem azoknak, akik a sületlenségeket hallgatják vagy olvassák – kezdte közösségi oldala bejegyzését Gábor György vallásfilozófus.

Balog püspök aktivitása hozta úgy, hogy a legutóbbi posztom után most újra Balog püspökre reflektálok

Ugyanis Karsai Dánielnek írt nyílt levelében azt állítja Balog püspök, hogy a

„ne ölj!… ősi parancsot újra és újra áthágták és áthágják magasabb rendűnek nyilvánított szempontok nevében, de kiiktatni az emberiség egyetemes erkölcsi életrendjéből mégsem lehet. Mert akkor kinyílik egy kapu, amit többé nem lehet bezárni.”

Mindezzel az a baj, hogy a

Balog által emlegetett „ne ölj!” ősi parancsolata nem létezett, s tegyük hozzá, nem véletlenül nem létezett!

Egy téves, ám hosszú időn át forgalomban lévő félrefordítást hoz szóba Balog,

miközben az ősi parancs – félreérthetetlen pontossággal és kiváló jogi érzékkel – azt mondta ki, hogy

„ne gyilkolj!”

A Tízparancsolatban ugyanis nem az olvasható, hogy

„lo táhárog”, vagyis, hogy „ne ölj!”, hanem az, hogy „lo tircáh”, vagyis „ne gyilkolj!”,

nyelvi és jogi értelemben is differenciálva a két cselekedet között. Az ölés és a gyilkolás tartalma egészen más, s ez modern jogérzékkel, valamint elemi nyelvérzékkel könnyen belátható. Ölni persze korántsem öröm, de a történelemből és a mindennapi életből tudjuk, hogy akadhatnak olyan helyzetek, amikor az ember kénytelen azt megtenni: például törvényes és arányos önvédelemből, vagy egy honvédő háború során stb., amely cselekedetek jogi szankciókat nem vonnak maguk után. A gyilkosság esetében azonban – értelemszerűen – más a helyzet.

Az eredeti héber jelentéshez és szóhasználathoz a modern bibliafordítások is igazodtak

Így például az angol „You (Thou) shalt not kill”-t felváltotta a „You shall not murder”, a francia „Tu ne tueras point”-t a „Tu ne commetras point d’assassinat” és a német „Du sollst nicht töten”-t a „Du sollst nicht morden”.

Balog püspöknek persze nincs könnyű dolga: nehéz lehet ugyanis szövegismeret hiányában szöveget értelmezni.

Háttér…

Facebook-oldalán osztotta meg Dr. Karsai Dániel, a gyógyíthatatlan betegséggel -ALS- küzdő alkotmányjogász azt a levelet, amelyet karácsonykor kapott Balog Zoltán református püspöktől, korábbi emberierőforrás-minisztertől megtoldva a feltett kérdésekre adott válaszával. A politikus többek között azt írja, nem ítélkezni akar Karsai felett:

Úgy akarom megítélni és elutasítani kezdeményezését, hogy közben küzdelmét a szenvedéssel, a kiutak keresésével tiszteletben tartom, s szívemből kívánom, hogy mindabban, ami Önnel történik, találjon békességre.

A „de”…

Azt viszont károsnak és beláthatatlanul veszélyesnek tartaná, ha megnyílna a jogi lehetőség az aktív eutanáziára és az asszisztált öngyilkosságra.

„Arra kérem, ne akarja kinyitni ezt a kaput, mert ha egyszer kinyílik, akkor azt nem fogjuk tudni többé nemcsak bezárni, hanem annak egyre szélesebbé tárását sem megakadályozni”.

Dr. Karsai válaszlevele

„…Balog úr levele empatikus és egyben gondolatébresztő, még akkor is, ha az abban foglaltak többségével nem is értek egyet. Annak viszont nagyon örülök, hogy az életvégi döntésekkel kapcsolatos társadalmi beszélgetés tovább mélyül. A levélben lévő minden gondolatra most nem reagálok, csak néhány fontosabb felvetésre.

• A püspök úr felteszi azt a kérdést, hogy kinek van joga dönteni a halálról. A válasz egyszerű: nekem. A sajátomról. Ahogy mindenki más meghozhatja ezt a döntést a saját életének végével kapcsolatban. Pontosabban jogának kellene lennie rá. Sokadszor hangsúlyozom, hogy az általam felvetett probléma a teljes belátási képességgel rendelkező emberek életvégi döntéshez való jogáról szól.
• Balog úr azt a kérdést is felveti, hogy más ember halálában való részvétel felelősségét és lelkiismereti terhét kire lehet ruházni. A válasz erre is egyszerű: senkire nem kell. Életvégi döntésben résztvenni mindenkinek csak saját elhatározásából lehet. Erre sem beteget, sem orvost, sem mást nem lehet kötelezni.
• A püspök úr továbbá felveti, hogy az életvégi döntések bármilyen fokú legalizálása egy olyan lejtőre lökné a társadalmat, amely felmenti magát a gondoskodás kötelezettsége alól. Azon országok tapasztalatai, ahol ilyen lehetőség adott, ezt az álláspontot egyértelműen cáfolták. Nincs semmilyen apokaliptikus irányba mutató lejtő. A jogintézménnyel nem élnek vissza, nemhogy rendszeresen, de egyetlen konkrét példát sem hallottunk eddig.
• Balog úr továbbá felvetette azt, hogy az életvégi döntéshez való jog megadása helyett a haldoklók minél magasabb szintű támogatását kell fejleszteni, elsősorban a hospice ellátás fejlesztésével. A hospice szolgáltatás fejlesztését magam is üdvözlendőnek tartom. Ugyanakkor, ahogyan azt sokszor kifejtettem, az nem nyújt megoldást az én és a hozzám hasonló helyzetben lévők problémájára. Nekünk ugyanis valószínűleg nem lesz szükségünk ilyen ellátásra.

Balog miniszterből lett püspök is beállt a Karsai Dánielnek levelet írók sorába: „...arra kérem, ne akarja kinyitni ezt a kaput...”