Gábor György: valószínűleg bennem van a hiba, nagyon nem értek valamit

Nem értem, hogy az ellenzéki vezérszónokok közül többen miért is fejezték ki örömüket az eddig meghozott védelmi intézkedésekért, s miért mondták azt, hogy a kormány intézkedései abszolút támogathatóak.

Egyrészt Orbán a „felelős kormány” miniszterelnöke,

a kötelességüket végzik, ezért vannak, erre szól a mandátumuk, nem arra, ahogy eddig kormányoztak, amit eddig tettek (főként maguknak), s nem tettek (főként másoknak). Aztán persze – az említett köszöngetőkkel ellentétben – én nem vagyok biztos abban, hogy az eddigi intézkedések feltétlenül támogathatók, s hálás köszönettel illethetők. Inkább az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve, mondom ezt még ma, de a jövő héten már nem biztos, amikor majd a felhatalmazási törvénnyel a zsebükben verik ki mindannyiunkból a meggyőződésünket.

Mert – mindenekelőtt – mondjuk föl az alapleckét, amelyet egy óvodás gyereknek is illik tudnia:

az egészségügyben a legfontosabb a prevenció. Nem akkor kell fejvesztetten kapkodni, amikor itt a baj, hanem még a baj beállta előtt illik felelősen és lelkiismeretesen felkészülni a lehetőségekre.

A prevenció legfontosabb részét képezte volna a hazai egészségügy folyamatos fejlesztése, korszerűsítése. A koronavírustól függetlenül a kormány olimpiáról, tömegrendezvényekről, világ- és Európa-bajnoki sportrendezvényekről imaginált, ám – ma már látható – a rendelkezésre álló egészségügy csődöt mondott volna egy esetleges tömegszerencsétlenség, terrortámadás, járvány stb. esetén.

Ugyanis a „felelős kormány” felelősségteljesen felépítette a kormány fejének dicsőségét

és grandiozitását hirdető piramisokat (akarom mondani stadionokat), kilopva és kihordva mindenhonnan a holdudvarnak és a közvetlen családtagoknak szánt pénzeket, s közben szándékosan hagyta teljesen lerohadni az egészségügyet (no meg az oktatást). A köszöngetés idején ne feledjük, hogy az egészségügyből ezrek menekültek el ebből az országból, a lehetetlen és megalázó körülmények elől, orvosok, orvoskutatók, szakápolók, akik most, ezekben a pillanatokban is az angol, a német, az osztrák, a svéd, a norvég etc., etc. egészségügyet erősítik.

Aztán nem tudom, miért jár köszönet és elismerés

azért, hogy a mai napig sem az egészségügyben dolgozók (sem a mezei állampolgárok) nem jutottak kellő számban a legelemibb eszközökhöz: arcmaszkokhoz, kesztyűkhöz és egyéb nélkülözhetetlen biztonsági felszerelésekhez, s nem tudom, miért jár köszönet azért, mert a város teli van ugyan páncélozott személyszállító harci járművel, de – más országokkal ellentétben – mind a mai napig nem sikerült a mobil infektológiai csoportok felállítása. Nem sorolom tovább, csak annyit tennék hozzá, hogy várjunk még a köszönetekkel: elsősorban várjuk meg az egészségügyben dolgozók köszönetét, hogy a lehetőségekhez képest végre a legjobban és a legnagyobb felelősséggel ellátták őket, meg várjuk meg a tesztelés nélkül maradt, s ezáltal a környezetükre is óhatatlanul veszélyforrást jelentők sokaságának köszönetét.

És végül miért is kell köszönetet mondani annak a kormánynak,

amely galád módon, a legócskább politika propagandisztikus megfontolásokat továbbra is szem előtt tartva elsősorban önmagát és önmaga túlélését kívánja túlbiztosítani a tervezett diktatórikus intézkedéseivel, alacsonyrendű, manipulálható és végtelenségig hülyíthető alattvalóknak tekintve mindannyiunkat?

Forrás

Magyar György: Orbán az elnöki rendszer bevezetésére készül?

Petíció az Orbán teljhatalmát biztosító törvén ellen