Gengszterfasizmus?

Az, amit korábban illiberális demokráciának, újabban régivágású kereszténydemokráciának hívnak, valójában fasizmus – olyan, amilyet gengszterek csinálnak.

Lényegében minden színjáték – de nagyon is komoly áldozatokkal

Színjáték, amely konzervativizmusra, kereszténységre, nemzetre, biztonságra, miegyébre hivatkozik. Színjáték, amelynek tételeit a gengszterbanda ostobább tagjai és hívei nem csupán cinikusan szajkózzák, hanem néha maguk is lelkesen elhiszik.

Valószínű, hogy így van ezzel Orbán is. Ezért a pszichiátriai betegségre utaló tünetek, ezért a mind görcsösebben ismételgetett ostobaságok elképesztő tömege. Furcsa állapotban lehet: vélhetően mind ritkább világos pillanataiban nyilván kiröhögi mindazt, amit hol színjátékból, hol önmagát komolyan véve, a Kárpátok Új Géniuszaként újra meg újra „előad”.

Szélsőségesen nacionalista retorika, amelynek alapja a 20 éve folyamatosan űzött, antiszemita indulatokra építő propaganda; a polgári demokrácia gyakorlatilag minden elemének kiüresítése, lerombolása; ocsmányul képmutató kereszténykedés, szenteskedés és gyalázatos médiabirodalom – ez az orbáni politika lényege.

„Isten, haza, család”…

És ennek a politikának vannak megvásárolt haszonélvezői és bornírt, önzetlen, de megvadított vagy éppen eleve vad hívei: csak tisztességesnek és ugyanakkor ép értelműnek mondhatók nincsenek.   

Ez az üzleties gengszterfasizmus már eddig is nagyon sok áldozatot követelt. Közéjük sorolhatók a legszegényebbek, a legelesettebbek és az önmagukat megőrző értelmiségiek – mindenki, aki csak kicsit is másnak látja a világot, mint amilyennek a Fidesz elévarázsolja. Mindenki, aki úgy gondolja: Soros nem ellensége Magyarországnak – de ha az volna, a világ minden gonoszsága mégsem magyarázható vele. Nem igaz, hogy minden, a Fidesz által ártónak minősített hit, eszme, szándék, akarat mögött egyetlen ember áll.

A valódi ellenség mindaz, amiért élni érdemes

Nem Soros az ellenség: ő csak kapóra jött célpont, áldozat. Bár soha gyalázatosabb kampányt, mint amit ellene produkálnak… A valódi ellenség az értelem, a tisztességes hit, az önállóság, a szolidaritás, a becsület – minden, amiért élni érdemes.

Üzleties gengszterfasizmusról beszélek: olyanról, amelynek végső célja az ország további kifosztása, a fogadott család további gazdagodása.

Csakhogy ez a gengszterfasizmus mintha mostanában szintet lépett volna: mintha azt készítené elő, hogy bárkit üldözhessen, be is zárhasson. Akit nem zárhat be, nem is fenyegethet bezárással, azt elüldözi – lásd a CEU-val való piszkos játékot.

„Stop Soros” – hazudja a gengszterbanda. Olyan „törvénytervezetet” nyújtott be, amelyre hivatkozva bárki üldözhetővé válhat: bárki, aki nem lelkes híve a migránsgyalázó uszításnak. Ezt a szándékot jeleníti meg zalaptákolmányuk tervezett módosítása is.

Hadüzenet nélküli háború

És hamarosan életbe lép a Btk. módosítása, amelynek alapján a szó legkomolyabb értelmében bárki „fokozottan ellenőrizhetővé”, megfigyelhetővé válhat; ellene titokban eljárás is indulhat.

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim”: ez már nem játék. Ez már hadüzenet nélküli háború – a magyar nemzet jelentős, de érthetetlenül passzív többsége ellen.

Aki nincs velünk, az ellenünk van: ezt hirdeti minden gesztusuk, minden tettük.

A köztársasági alkotmányból zalaptákolmányukba is átvett passzus szerint az ilyen uralommal szembeni ellenállás alkotmányos (zalaptákolmányos) kötelesség.

Oszt jó napot…