A virtuális gőgösködés helyett beszélgetni kellene, nem a facen, hanem face to face

A választásnak soha nem a jelöltről, mindig a választóról kell szólnia, hiszen nem mi vagyunk értük, hanem ők értünk. Kár, hogy ezt még a helyi politika jelöltjei is elfelejtik általában, de az már végképpen tragikus, hogy a választók is. Ezügyben fúj riadót Kaczvinszky Barbara.

Biztos vagyok abban, hogy engem képviselni

egyetlen agresszor, gyökér stílusú egyén sem fog helyben. Egyszerűen azért, mert nem vagyunk közös nevezőn, és aki magas lóról osztja az észt, arra nem szavazok. Ettől még persze voksolhat bárki olyan személyekre, akik túltolják önmaguk dicshimnuszát, és alázzák a potenciális választóikat az interneten. Hozzátartozik a választás szabadságához.

Csak utána ne panaszkodjon senki, hogy nem gondolta, nem ezt akarta, nem ezt várta.
Amúgy miért akar valaki egyéni képviselő lenni, ha párbeszédképtelen? Úgy gondolja, ha a lakók problémával fordulnak majd hozzá, elég lesz majd azt mondania: Menj anyádba! Vagy mantráznia, hogy ő mit akar???

Hát nem

A virtuális gőgösködés helyett beszélgetni kellene. Nem a facen, hanem face to face.
Aki lebecsüli a választókat, vagy a politikai ellenfeleit az minimum ostoba. Ha nincs benne tisztelet és alázat, hanem csak gyűlölet, és fanatizmus, akkor egyszerűen alkalmatlan.

Csak két korábbi cikk, ami azt bizonyítja, hogy a fentieknek minden szava igaz, márpedig, ha ez így van, – és így van – akkor októberben illene végre nagyon észen lennünk.

Tarlós helyzete inog? Akkor arccal a főpolgármester választás bohózatba fullasztása felé!